Én ezt úgy látom srácok, hogy ez az egész előadás csakis és kizárólag alföldi egójára, és az anyagi bevételre fókuszál.
Annyira bedemózták, már egy évvel előtte elkezdtek róla írni, fokozatosan nyomták belénk, hogy ez micsoda fantasztikus dolog lesz, és rábízták ennek a nemzetinek mindenféleképpen nevezhető rockoperának a rendezését, a frissen kirúgott, köztudottan szélsőségesen liberális alföldire. Az meg kapott az alkalmon, mert kell a pénz is, és a reklám is, most, hogy nincs meló, meg presztizs.
Lényegében alföldinek semmiféle lelki, erkölcsi, nemzeti, vagy akár tiszteletbeli kötődése nincs az eredeti rockoperához, így nyugodt szívvel azt csinált vele, amit akart. És ő akart is valami megbotránkoztatót. Nem kell, hogy jó legyen, vagy rossz legyen, csakis megbotránkoztató. A frissen szabadult, közutálatnak "örvendő" stollelvtárstól kezdve, az indokolatlanul túlsztárolt fekepálon át, a hatalmas dzsointot rángató "sámán"-ig.
Erről majd beszélnek, és innentől kezdve pénz is van benne.
szörényi és bródy (mostmár szintén kis kezdőbetűvel) pedig hitelességüket vesztve csatlakozott a megélhetési zeneszerzők népes csoportjához, hiszen egyértelműen ennek a műnek teljesen, ismétlem teljesen más a mondanivalója, az inspirációja, és az érzelmi motivációja is. Nem az, amit ők véghez vittek annó, hanem leginkább annak az ellentéte.
Mégis engedték, sőt asszisztáltak, majd utána seggetnyaltak alföldinek.
A rendező "úr" pedig nyugodtan bújhat a művészet szabadságának szoknyája mögé, és akár még a merész rendező szerepében is tetszeleghet saját egójának, és bizonyos sznob köröknek.
Szóval én nem tartom alföldit művésznek, csak egy öntelt, ripacs nyerészkedőnek, a művét pedig csak egy üzleti befektetésnek. És csúnya dolog volt egy olyan nagyszerű dolgot kiparodizálni, mint az István, a király.
Annyira bedemózták, már egy évvel előtte elkezdtek róla írni, fokozatosan nyomták belénk, hogy ez micsoda fantasztikus dolog lesz, és rábízták ennek a nemzetinek mindenféleképpen nevezhető rockoperának a rendezését, a frissen kirúgott, köztudottan szélsőségesen liberális alföldire. Az meg kapott az alkalmon, mert kell a pénz is, és a reklám is, most, hogy nincs meló, meg presztizs.
Lényegében alföldinek semmiféle lelki, erkölcsi, nemzeti, vagy akár tiszteletbeli kötődése nincs az eredeti rockoperához, így nyugodt szívvel azt csinált vele, amit akart. És ő akart is valami megbotránkoztatót. Nem kell, hogy jó legyen, vagy rossz legyen, csakis megbotránkoztató. A frissen szabadult, közutálatnak "örvendő" stollelvtárstól kezdve, az indokolatlanul túlsztárolt fekepálon át, a hatalmas dzsointot rángató "sámán"-ig.
Erről majd beszélnek, és innentől kezdve pénz is van benne.
szörényi és bródy (mostmár szintén kis kezdőbetűvel) pedig hitelességüket vesztve csatlakozott a megélhetési zeneszerzők népes csoportjához, hiszen egyértelműen ennek a műnek teljesen, ismétlem teljesen más a mondanivalója, az inspirációja, és az érzelmi motivációja is. Nem az, amit ők véghez vittek annó, hanem leginkább annak az ellentéte.
Mégis engedték, sőt asszisztáltak, majd utána seggetnyaltak alföldinek.
A rendező "úr" pedig nyugodtan bújhat a művészet szabadságának szoknyája mögé, és akár még a merész rendező szerepében is tetszeleghet saját egójának, és bizonyos sznob köröknek.
Szóval én nem tartom alföldit művésznek, csak egy öntelt, ripacs nyerészkedőnek, a művét pedig csak egy üzleti befektetésnek. És csúnya dolog volt egy olyan nagyszerű dolgot kiparodizálni, mint az István, a király.