Rühellem ezt a kórságot, sok értékrendzavaros, feltűnési viszketegséges, egoista gyökér. Kedvencem mikor elmegyek valahová szórakozni barátokkal, majd másnap fellibbenve a kéknégyzetbenfbetűre szembesülök a százhuszonnyolc értesítéssel, amiben bejelöltek (még a szórakozóhelyen), hogy kivel, mikor, mit ittam, mit csináltam ... plusz melléjük a bennfentes poénok idézgetései, amiket rajtunk kívül amúgy k*rvára nem ért senki, de írjuk már ki, hogy mások lássák milyen jópofik vagyunk... hát anyátok. Másik kedvenc a "fekszem a fűben és bámulom az eget, végre kicsit pihenek", "egy üveg bor és szól a jazz, kicsit kikapcsolom a rohanó világot" kiírások, falra tudok mászni tőlük... hová tűnt az éljünk a pillanatnak majd emlékezzünk vissza rá néhanap érzés? Abszolút nincs ilyen, mindenki osztogatja meg az egyébként igazából át sem élt dolgait, hogy ezzel növelje a virtuális avatarjának az imázsát, holott a való életben meg lóf*szt sem él át ezekből.
Az meg hogy a munkahelyek abszolút nem tartják tiszteletben azt, ha az ember szabadságra ment, röhej. Hívogatnak, küldik az e-mailjeiket, amikre elvárás, hogy az okosbokos telefonodról még akkor is válaszolj, ha éppen kiérdemelt pihenésre szántad a napod, különben ha visszaérsz a szabadságról jól megleszel szólva... (és még egy sor cenzúrázandó szó...na)
Az meg hogy a munkahelyek abszolút nem tartják tiszteletben azt, ha az ember szabadságra ment, röhej. Hívogatnak, küldik az e-mailjeiket, amikre elvárás, hogy az okosbokos telefonodról még akkor is válaszolj, ha éppen kiérdemelt pihenésre szántad a napod, különben ha visszaérsz a szabadságról jól megleszel szólva... (és még egy sor cenzúrázandó szó...na)