Eutanázia pro és kontra „Minden ember élni akar. Auschwitzban, a Gulagon, Recsken sem lettek öngyilkosok az emberek. Ez a normális reakció, amíg van remény. Amikor viszont végleg elveszett, és valaki azt mondja, hogy meg akarok halni, az egy olyan súlyos állapot, amit tisztelni kell. Fontos, hogy legyen választójogom, akkor is, ha nem megyek el szavazni.”
„...olyan napokat kaphat a beteg a halála előtt, amelyekre azt mondja, ez volt életem legszebb időszaka. Ilyenkor már nincs vesztenivaló, az ember olyan gesztusokat is meg tud tenni, amit előtte nem. Helyrehozza a kapcsolatot a családjával, számot vet az életével, egészen máshogy tekint vissza a múltjára, és kivétel nélkül mindenki azt mondja, kevesebb lett volna, ha ezt nem éli át.”
(A vita elkerülése végett: abszolút abortusz-ellenes vagyok, viszont úgy gondolom, hogy ebbe az érintett anyán kívül kurvára nincs senki másnak beleszólási joga. Lehet megvetni valakit azért, mert elvetet egy gyereket, de kötelezni senkit nem szabad a kihordására, ha nem akarja. Ez olyan, mintha az abortuszt tervező nőket teherbe ejtő férfiakat köteleznék, hogy az anyából eltávolított magzatot a saját hasüregükben neveljék tovább. A gyerekcsináláshoz két ember kell, ha mindkettő balfasz volt, és utólag meggondolták magukat, miért csak a nő viselje ennek a következményeit? - Kitalálom, pasi vagy... :))