Eutanázia pro és kontra „Minden ember élni akar. Auschwitzban, a Gulagon, Recsken sem lettek öngyilkosok az emberek. Ez a normális reakció, amíg van remény. Amikor viszont végleg elveszett, és valaki azt mondja, hogy meg akarok halni, az egy olyan súlyos állapot, amit tisztelni kell. Fontos, hogy legyen választójogom, akkor is, ha nem megyek el szavazni.”
„...olyan napokat kaphat a beteg a halála előtt, amelyekre azt mondja, ez volt életem legszebb időszaka. Ilyenkor már nincs vesztenivaló, az ember olyan gesztusokat is meg tud tenni, amit előtte nem. Helyrehozza a kapcsolatot a családjával, számot vet az életével, egészen máshogy tekint vissza a múltjára, és kivétel nélkül mindenki azt mondja, kevesebb lett volna, ha ezt nem éli át.”
/Saját tapasztalatból mondom: Édesapám testvére gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, idegi eredetűben. Az utolsó három évben már nem tudott magáról, nem ismert meg senkit, felnőtt férfi lévén kb. 40kg-ot nyomott vasággyal és csak pépeset tudtak vele etetni úgy, hogy közben folyamatosan kihúzogatták a nyelvét, nehogy lenyelje és megfulladjon. 24 órás felügyelet mellett, pelenkázták és fürdették is. Nem csak a saját testi, de felesége és gyermekei lelki összeomlása is borzasztó. Egy ilyen ember nem dönt a saját eutanáziája kérdésében, de családnak lehetőséget kellene biztosítani.
Másik ilyen eset az öcsémé volt. Születésekor '84 lyukas szív, kifejletlen tüdő és egyéb fejlődési hiányosság, az orvosok megmondták, hogy életképtelen és tehetetlenek. Gépeken életben tartották 1,5 hónapig./
Azt kellene megérteni, hogy ez nem egyfajta öngyilkossági mód. Vannak olyan esetek amikor valóban szükség lenne rá. Az aki daganatos és van akár 1% esélye az éljen vele (bár tudom az sem egy egyszerű betegség), de az esélyteleneket életben tartani "kínzás". Nem feltétlenül a betegé, pláne ha már magáról sem tud (bár ettől fájdalmai lehetnek csak elmondani, megosztani nem tudja másokkal)