Eutanázia pro és kontra
„Minden ember élni akar. Auschwitzban, a Gulagon, Recsken sem lettek öngyilkosok az emberek. Ez a normális reakció, amíg van remény. Amikor viszont végleg elveszett, és valaki azt mondja, hogy meg akarok halni, az egy olyan súlyos állapot, amit tisztelni kell. Fontos, hogy legyen választójogom, akkor is, ha nem megyek el szavazni.”
„...olyan napokat kaphat a beteg a halála előtt, amelyekre azt mondja, ez volt életem legszebb időszaka. Ilyenkor már nincs vesztenivaló, az ember olyan gesztusokat is meg tud tenni, amit előtte nem. Helyrehozza a kapcsolatot a családjával, számot vet az életével, egészen máshogy tekint vissza a múltjára, és kivétel nélkül mindenki azt mondja, kevesebb lett volna, ha ezt nem éli át.”
(Ez már nem neked válasz, bimbi, csak még eszembe jutott.)
Más kérdés, hogy nyilván egy nő is lehet felelőtlen, meggondolatlan, viszont ebben az esetben is mindenki jobban jár, ha csak abból a nőből lesz anya, aki valóban, szívvel-lélekkel az szeretne lenni. (Kevesebb gyerek születne így, az igaz, de azok sokkal normálisabbak lennének.) Emellett már csak azért is álszent dolog az abortusz korlátozása mellett kardoskodni, mert aki meg akar szabadulni a terhességétől, az hivatalos tiltás esetén is megtalálja ennek a módját, csak nem ellenőrzött körülmények között teszi ezt, hanem középkori módszerekkel "dolgozó" angyalcsinálóknál. Ez kinek lenne jó?