Eutanázia pro és kontra „Minden ember élni akar. Auschwitzban, a Gulagon, Recsken sem lettek öngyilkosok az emberek. Ez a normális reakció, amíg van remény. Amikor viszont végleg elveszett, és valaki azt mondja, hogy meg akarok halni, az egy olyan súlyos állapot, amit tisztelni kell. Fontos, hogy legyen választójogom, akkor is, ha nem megyek el szavazni.”
„...olyan napokat kaphat a beteg a halála előtt, amelyekre azt mondja, ez volt életem legszebb időszaka. Ilyenkor már nincs vesztenivaló, az ember olyan gesztusokat is meg tud tenni, amit előtte nem. Helyrehozza a kapcsolatot a családjával, számot vet az életével, egészen máshogy tekint vissza a múltjára, és kivétel nélkül mindenki azt mondja, kevesebb lett volna, ha ezt nem éli át.”
Nem tartom egyébként azt sem korrekt dolognak, ha mondjuk egy egyéjszakás kaland után (amikor nyilvánvaló, hogy mást nem akarnak egymástól a felek) becsúszik a gyerek, és a nő mégis úgy dönt, hogy megtartja, de úgy, hogy a pasit házasságra vagy gyerektartás fizetésére akarja kényszeríteni. Ilyenkor nyilván meg kell kérdezni az apát, hogy mit szeretne, de ha ő elzárkózik a dolog elől, akkor a nőnek azt kell mérlegelnie, hogy akarja -e, tudja -e vállalni, hogy egyedül nevelje fel a gyereket. Ez akkor olyan szituáció, mintha spermabankból, anonim donortól lenne a gyerek. Viszont ilyen esetben az "apa" se jelenjen meg x év múlva a semmiből, hogy mégis kell neki a család...
Summa summarum - ha férfi az ember, ha nő - a legjobb megoldás ésszel élni, és akkor nem kell később ilyen kérdéseken dilemmázni. :)