
„Minden ember élni akar. Auschwitzban, a Gulagon, Recsken sem lettek öngyilkosok az emberek. Ez a normális reakció, amíg van remény. Amikor viszont végleg elveszett, és valaki azt mondja, hogy meg akarok halni, az egy olyan súlyos állapot, amit tisztelni kell. Fontos, hogy legyen választójogom, akkor is, ha nem megyek el szavazni.”
„...olyan napokat kaphat a beteg a halála előtt, amelyekre azt mondja, ez volt életem legszebb időszaka. Ilyenkor már nincs vesztenivaló, az ember olyan gesztusokat is meg tud tenni, amit előtte nem. Helyrehozza a kapcsolatot a családjával, számot vet az életével, egészen máshogy tekint vissza a múltjára, és kivétel nélkül mindenki azt mondja, kevesebb lett volna, ha ezt nem éli át.”
ha szexuális kapcsolatot létesítesz, akkor (nemtől függetlenül) vállalod a terhesség kockázatát. persze védekezéssel csökkentheted az esélyét, de a kockázat akkor is megvan, azaz a véletlenre bízod. az, hogy védekezel, az maximum szándéknyilatkozat arról, hogy nem akarsz gyereket.
a terhesség tehát közös döntés eredménye. (most hanyagoljuk az erőszakot)
viszont innentől kezdve megszűnik a férfi döntési joga. a gyerek megszületéséről, vagy elvetetéséről viszont már csak a nő egymaga dönt. a férfit viszont kötelezi a döntés. ez pedig szerintem nincs rendben, mert tehetnek (tehetnének) felelőssé olyasmiért, amibe nincs beleszólásod.
szerintem aki nem dönthet, az felelős sem lehet.