Eutanázia pro és kontra „Minden ember élni akar. Auschwitzban, a Gulagon, Recsken sem lettek öngyilkosok az emberek. Ez a normális reakció, amíg van remény. Amikor viszont végleg elveszett, és valaki azt mondja, hogy meg akarok halni, az egy olyan súlyos állapot, amit tisztelni kell. Fontos, hogy legyen választójogom, akkor is, ha nem megyek el szavazni.”
„...olyan napokat kaphat a beteg a halála előtt, amelyekre azt mondja, ez volt életem legszebb időszaka. Ilyenkor már nincs vesztenivaló, az ember olyan gesztusokat is meg tud tenni, amit előtte nem. Helyrehozza a kapcsolatot a családjával, számot vet az életével, egészen máshogy tekint vissza a múltjára, és kivétel nélkül mindenki azt mondja, kevesebb lett volna, ha ezt nem éli át.”
Azért egyáltalán nem az az általános, hogy a terhes nők faképnél hagyják a párjukat, és egyedül hozzák meg a döntést, hogy megtartsák -e a gyereket, vagy sem. Normális nő nyilván megkérdezi erről a partnere véleményét is. Erre viszont - nagyon helyesen - nem lehet senkit kényszeríteni. Ha maga szeretne dönteni, ugyan legyen már erre lehetősége felnőtt emberként anélkül, hogy akárki beleegyezésére szüksége lenne hozzá, mégis számára jelent hosszabb idejű, nagyobb hatású és erőt próbálóbb feladatot egy gyerek kihordása. Amelyik férfi ennyit nem képes belátni, az ne csodálkozzon rajta, ha csak hülye picsák állnak le vele, akik utána semmibe veszik a véleményét, döntenek a feje felett, zsarolják, stb. Rajtad múlik, hogy milyen nővel fekszel le, ezzel te is tudsz döntéseket hozni egy majdani gyerek sorsával kapcsolatban. Ennyi.