A természetes kiválasztódás kontra bibliai teremtés vitája számomra már csak azért nevetséges és idejétmúlt, mert már II János Pál is hivatalosan elfogadta az evolúciót mint lehetséges magyarázatot az élet fejlődésére, pusztán egyetlen kikötése volt, ami az emberi lélek eredetére utalt, amiről meg aztán tényleg mindenki azt gondol amit akar, öröktől való e, vagy van e egyáltalán lelke bárminek..
Persze ott vannak még az alaposan lebutított amerikai mintát követő, földön fetrengős pénz fejében üdvözítő egyházak és a kreacionisták, akik sajnos nálunk is egyre divatosabbak (lásd Hitgyüli) Velük még simán lehet Darwinról vitatkozni, mert elég begyöpösödöttek, de vajon megéri e vitázni velük? Szerintem egyrészt fárasztó, másrészt aki úgy kíván meghalni hogy csukott szemmel és süket fülekkel járja a világot egész életében hát tegye! Joga van hozzá.. ki vagyok én hogy az útjába álljak.
Elvégre mindenki hisz valamiben, hinni emberi dolog. Lehet hinni egy istenben, a Nibiru eljövetelében, a sör szentségében, a mátrixban, vagy az eredendő emberi jó szándékban.
Amikor a hitből bármi baj származott valaha is a történelem során az csak abból eredt ha egy hit, szervezett vallássá vagy egyházzá nőtte ki magát, mert onnantól fogva lehetett vissza élni vele igazán.
A hittel részemről nem lenne semmi baj ha arra használnánk amire való, hogy a mindennapi életünkben inspirációt nyerjünk belőle. Az szervezettség a legrosszabb dolog ami egy hittel történhet, mert pont a lényegét veszíti el, vagyis a személyes meggyőződésen alapuló világkép megformálását, megfoszt az önálló gondolkodás kényszerétől, ami súlyos hiba és pont attól fosztja meg az embert ami igazán egyedivé teszi az élővilágban.
Jómagam nem tartom magamat már sem vallásosnak sem ateistának, számomra mindkettő egy meggyőződés én pedig egy született kétkedő vagyok. Megvannak a magam privát elméletei is mint bárkinek de közben tisztában vagyok vele hogy valójában nem tudok semmit. Aki pedig azzal kopogtat az ajtómon hogy ő már birtokában van a végső minden a létezés paradoxonát átívelő igazságnak azt elismerően megdicsérem és gondolatban elküldöm piknikezni a néhai "Lipótmezőre".
Persze ott vannak még az alaposan lebutított amerikai mintát követő, földön fetrengős pénz fejében üdvözítő egyházak és a kreacionisták, akik sajnos nálunk is egyre divatosabbak (lásd Hitgyüli) Velük még simán lehet Darwinról vitatkozni, mert elég begyöpösödöttek, de vajon megéri e vitázni velük? Szerintem egyrészt fárasztó, másrészt aki úgy kíván meghalni hogy csukott szemmel és süket fülekkel járja a világot egész életében hát tegye! Joga van hozzá.. ki vagyok én hogy az útjába álljak.
Elvégre mindenki hisz valamiben, hinni emberi dolog. Lehet hinni egy istenben, a Nibiru eljövetelében, a sör szentségében, a mátrixban, vagy az eredendő emberi jó szándékban.
Amikor a hitből bármi baj származott valaha is a történelem során az csak abból eredt ha egy hit, szervezett vallássá vagy egyházzá nőtte ki magát, mert onnantól fogva lehetett vissza élni vele igazán.
A hittel részemről nem lenne semmi baj ha arra használnánk amire való, hogy a mindennapi életünkben inspirációt nyerjünk belőle. Az szervezettség a legrosszabb dolog ami egy hittel történhet, mert pont a lényegét veszíti el, vagyis a személyes meggyőződésen alapuló világkép megformálását, megfoszt az önálló gondolkodás kényszerétől, ami súlyos hiba és pont attól fosztja meg az embert ami igazán egyedivé teszi az élővilágban.
Jómagam nem tartom magamat már sem vallásosnak sem ateistának, számomra mindkettő egy meggyőződés én pedig egy született kétkedő vagyok. Megvannak a magam privát elméletei is mint bárkinek de közben tisztában vagyok vele hogy valójában nem tudok semmit. Aki pedig azzal kopogtat az ajtómon hogy ő már birtokában van a végső minden a létezés paradoxonát átívelő igazságnak azt elismerően megdicsérem és gondolatban elküldöm piknikezni a néhai "Lipótmezőre".