Azért linkeltem, hogy hátha tudsz olvasni. De úgy látom a szádba kell rágni:
Rendben van, gondolhatod azt, hogy az ateizmus filozófiailag megalapozható, de végső soron nem vallásos hit-e maga is?
A filozófiai vitákban az emberek egyik legkedveltebb időtöltése az "átdefiniálós játék". Némileg cinikus nézőpontból a játék a következőképpen fest:
Az A személy tesz egy vitatható kijelentést. Amikor a B személy rámutat, hogy a kijelentés nem lehet igaz, az A személy fokozatosan átdefiniálja a kijelentésben szereplő szavakat, mígnem eljut egy olyan állításhoz, amit B hajlandó elfogadni. Ezután följegyzi az állítást, azzal a ténnyel együtt, hogy B egyetértett vele, majd folytatja a gondolatmenetet. Végül A a kijelentést mint "közösen elfogadott tényt" használja, de közben ismét az eredeti definíciót használja a benne szereplő szavakra, s nem azokat a homályos átdefiniálásokat, amelyekre B egyetértésének elnyeréséhez szüksége volt. B pedig rendszerint belemegy a játékba, hiszen nem akar következetlennek látszani.
Ezzel a kis kitérővel az volt a célom, hogy rámutassak: arra a kérdésre, hogy "az ateizmus nem vallásos hit-e maga is?", a válasz alapvetően attól függ, mit értünk "vallásos" alatt. A "vallásokra" általában valamely emberfeletti irányító hatalomba, különösen valamiféle istenbe vetett meggyőződéses hit és imádat jellemző.
(Érdemes megjegyezni, hogy e meghatározás szerint a buddhizmus némely változata nem számít "vallásnak".)
Az ateizmus egészen biztosan nem jelent semmiféle emberfeletti hatalomba vetett hitet, és semmilyen értelemben nem jár együtt imádattal. Ha a "vallásos" fogalmát annyira kiszélesítjük, hogy az ateizmust is magában foglalja, akkor az emberi viselkedés számos más elemét is rögtön "vallásosnak" kell tekintenünk - például a tudományt, a politikát vagy a tévénézést.
Jó, lehet, hogy szigorúan véve az ateizmus nem vallás. De az ateizmusba (vagy a tudományba) vetett hit akkor is csak puszta hit, akárcsak a vallás, nemde?
Először is, nem egyértelmű, hogy a szkeptikus ateizmus együttjár-e bármiféle hittel.
Másodszor, ahhoz, hogy az érzékszerveinkkel felfogott benyomásaink között valamiféle rendet teremtsünk, szükség van néhány kiinduló feltevésre, melyeket hit alapján fogadunk el. A legtöbb ateista arra törekszik, hogy minél kevesebb ilyen kiinduló feltevése legyen; s még ezek is megkérdőjelezhetők, ha a tapasztalat kétséget támaszt velük szemben.
A tudománynak is számos alapfeltevése van. Feltételezi például, hogy a fizika törvényei minden megfigyelő számára (vagy legalábbis minden, inerciális rendszerben lévő megfigyelő számára) azonosak. Ilyen típusú alapfeltevéseik vannak az ateistáknak is. Ha az ilyen alapvető ideákat "puszta hitnek" nevezzük, akkor mindenre, amit tudunk, azt kell mondanunk, hogy puszta hiten alapul - s így a kifejezés értelmét veszti.
A "hit" szót inkább a kialakult, meggyőződésen alapuló nézetekre használjuk. E meghatározás értelmében az ateizmus és a tudomány egészen biztosan nem puszta hit kérdése. Egyes ateisták vagy tudósok természetesen lehetnek éppannyira dogmatikusok, mint a vallások követői, és állíthatnak valamit meggyőződéssel. Ez azonban nem általános tendencia; sok ateista például vonakodna bizonyossággal állítani, hogy a Világegyetem létezik.
Hitről beszélünk még az olyan vélekedések esetében is, amelyeknek nincs elégséges alátámasztásuk vagy bizonyítékuk. A szkeptikus ateizmus semmiképpen nem tesz eleget ennek a meghatározásnak, hiszen a szkeptikus ateizmus lényegében nem állít semmit. Az erős ateizmus már közelebb áll ehhez a fajta hithez, mégsem sorolható fenntartás nélkül ide, ugyanis még a legdogmatikusabb ateista is igyekszik kísérleti adatokra (vagy azok hiányára) hivatkozni, amikor Isten nemlétezését bizonygatja.
Rendben van, gondolhatod azt, hogy az ateizmus filozófiailag megalapozható, de végső soron nem vallásos hit-e maga is?
A filozófiai vitákban az emberek egyik legkedveltebb időtöltése az "átdefiniálós játék". Némileg cinikus nézőpontból a játék a következőképpen fest:
Az A személy tesz egy vitatható kijelentést. Amikor a B személy rámutat, hogy a kijelentés nem lehet igaz, az A személy fokozatosan átdefiniálja a kijelentésben szereplő szavakat, mígnem eljut egy olyan állításhoz, amit B hajlandó elfogadni. Ezután följegyzi az állítást, azzal a ténnyel együtt, hogy B egyetértett vele, majd folytatja a gondolatmenetet. Végül A a kijelentést mint "közösen elfogadott tényt" használja, de közben ismét az eredeti definíciót használja a benne szereplő szavakra, s nem azokat a homályos átdefiniálásokat, amelyekre B egyetértésének elnyeréséhez szüksége volt. B pedig rendszerint belemegy a játékba, hiszen nem akar következetlennek látszani.
Ezzel a kis kitérővel az volt a célom, hogy rámutassak: arra a kérdésre, hogy "az ateizmus nem vallásos hit-e maga is?", a válasz alapvetően attól függ, mit értünk "vallásos" alatt. A "vallásokra" általában valamely emberfeletti irányító hatalomba, különösen valamiféle istenbe vetett meggyőződéses hit és imádat jellemző.
(Érdemes megjegyezni, hogy e meghatározás szerint a buddhizmus némely változata nem számít "vallásnak".)
Az ateizmus egészen biztosan nem jelent semmiféle emberfeletti hatalomba vetett hitet, és semmilyen értelemben nem jár együtt imádattal. Ha a "vallásos" fogalmát annyira kiszélesítjük, hogy az ateizmust is magában foglalja, akkor az emberi viselkedés számos más elemét is rögtön "vallásosnak" kell tekintenünk - például a tudományt, a politikát vagy a tévénézést.
Jó, lehet, hogy szigorúan véve az ateizmus nem vallás. De az ateizmusba (vagy a tudományba) vetett hit akkor is csak puszta hit, akárcsak a vallás, nemde?
Először is, nem egyértelmű, hogy a szkeptikus ateizmus együttjár-e bármiféle hittel.
Másodszor, ahhoz, hogy az érzékszerveinkkel felfogott benyomásaink között valamiféle rendet teremtsünk, szükség van néhány kiinduló feltevésre, melyeket hit alapján fogadunk el. A legtöbb ateista arra törekszik, hogy minél kevesebb ilyen kiinduló feltevése legyen; s még ezek is megkérdőjelezhetők, ha a tapasztalat kétséget támaszt velük szemben.
A tudománynak is számos alapfeltevése van. Feltételezi például, hogy a fizika törvényei minden megfigyelő számára (vagy legalábbis minden, inerciális rendszerben lévő megfigyelő számára) azonosak. Ilyen típusú alapfeltevéseik vannak az ateistáknak is. Ha az ilyen alapvető ideákat "puszta hitnek" nevezzük, akkor mindenre, amit tudunk, azt kell mondanunk, hogy puszta hiten alapul - s így a kifejezés értelmét veszti.
A "hit" szót inkább a kialakult, meggyőződésen alapuló nézetekre használjuk. E meghatározás értelmében az ateizmus és a tudomány egészen biztosan nem puszta hit kérdése. Egyes ateisták vagy tudósok természetesen lehetnek éppannyira dogmatikusok, mint a vallások követői, és állíthatnak valamit meggyőződéssel. Ez azonban nem általános tendencia; sok ateista például vonakodna bizonyossággal állítani, hogy a Világegyetem létezik.
Hitről beszélünk még az olyan vélekedések esetében is, amelyeknek nincs elégséges alátámasztásuk vagy bizonyítékuk. A szkeptikus ateizmus semmiképpen nem tesz eleget ennek a meghatározásnak, hiszen a szkeptikus ateizmus lényegében nem állít semmit. Az erős ateizmus már közelebb áll ehhez a fajta hithez, mégsem sorolható fenntartás nélkül ide, ugyanis még a legdogmatikusabb ateista is igyekszik kísérleti adatokra (vagy azok hiányára) hivatkozni, amikor Isten nemlétezését bizonygatja.