Tehát még egyszer. A kulcsszó a _szelekció_, ami, ismétlem _nem_ véletlenszerű.
Ha van két kompetáló bacid (legyenek a és b), amik x táptalajon fejlődnek, és azt egyforma hatékonysággal tudják bontani, akkor ugye kétséges lesz, hogy mi lesz a végkimenetel, mindkettő megmarad, a kidöglik, b kidöglik, stb. Ha viszont történik teszem azt egy pontmutáció az egyik enzim génjében, és emiatt az a-baci egyik bontóenzime 2x olyan hatékonyan fogja bontani a táplálékot, akkor ezzel szelekciós előnyt fog élvezni, és elég jó valószínűséggel ki fogja szorítani a b-bacit, mivel gyorsabban felszaporodik, és eleszi előle a kaját. Na most, ha a szelekció véletlenszerű lenne, akkor b-baci a maga rosszabb hatékonyságú enzimével pont ugyanolyan előnyt élvezne, azaz pont ugyanolyan eséllyel lenne képes hatékonyan osztódni és felszaporodni, mint a felturbózott enzimű a-baci.
És ugyanez van pl. a kutyatenyésztésnél, csak ott ugye a szelekció nem egy passzív erő, hanem azt maga az ember végzi, de az elv ugyanaz. Ha pl. te a-kutyafajtából szeretnél kitenyészteni egy b-kutyafajtát, aminek teszem azt fehér a szőre, akkor a-utódjai közül mindig a világosabb szőrűeket fogod kiválasztani, és azokat fogod továbbszaporítani, míg végül eléred a teljesen fehér színváltozatot. És megint csak, ha a szelekció véletlenszerű volna, akkor az azt jelentené, hogy nem célzottan választod ki a kölyköket, hanem teljesen random módon. Úgy viszont valószínűleg soha a büdös életben nem jutnál el a b-fajtáig, vagy ha igen, már lehet, hogy csak unokáid látnák a végeredményt.
A dobókockás hasonlatod csúsztatás, mivel az evolúció során az előnyös tulajdonságok felhalmozódnak, míg te minden egyes alkalommal ugyanakkora eséllyel dobsz 1-6-ig, és nem őrződnek meg a hatos dobásaid.
Ha van két kompetáló bacid (legyenek a és b), amik x táptalajon fejlődnek, és azt egyforma hatékonysággal tudják bontani, akkor ugye kétséges lesz, hogy mi lesz a végkimenetel, mindkettő megmarad, a kidöglik, b kidöglik, stb. Ha viszont történik teszem azt egy pontmutáció az egyik enzim génjében, és emiatt az a-baci egyik bontóenzime 2x olyan hatékonyan fogja bontani a táplálékot, akkor ezzel szelekciós előnyt fog élvezni, és elég jó valószínűséggel ki fogja szorítani a b-bacit, mivel gyorsabban felszaporodik, és eleszi előle a kaját. Na most, ha a szelekció véletlenszerű lenne, akkor b-baci a maga rosszabb hatékonyságú enzimével pont ugyanolyan előnyt élvezne, azaz pont ugyanolyan eséllyel lenne képes hatékonyan osztódni és felszaporodni, mint a felturbózott enzimű a-baci.
És ugyanez van pl. a kutyatenyésztésnél, csak ott ugye a szelekció nem egy passzív erő, hanem azt maga az ember végzi, de az elv ugyanaz. Ha pl. te a-kutyafajtából szeretnél kitenyészteni egy b-kutyafajtát, aminek teszem azt fehér a szőre, akkor a-utódjai közül mindig a világosabb szőrűeket fogod kiválasztani, és azokat fogod továbbszaporítani, míg végül eléred a teljesen fehér színváltozatot. És megint csak, ha a szelekció véletlenszerű volna, akkor az azt jelentené, hogy nem célzottan választod ki a kölyköket, hanem teljesen random módon. Úgy viszont valószínűleg soha a büdös életben nem jutnál el a b-fajtáig, vagy ha igen, már lehet, hogy csak unokáid látnák a végeredményt.
A dobókockás hasonlatod csúsztatás, mivel az evolúció során az előnyös tulajdonságok felhalmozódnak, míg te minden egyes alkalommal ugyanakkora eséllyel dobsz 1-6-ig, és nem őrződnek meg a hatos dobásaid.