"az ateizmus ezzel szemben azt álltja, hogy az ember, a világ létezése alapvetően a véletlen műve. hogy pont itt, pont így, annak semmi jelentősége. máshogy, máshol is lehetett volna, vagy egyáltalán nem is. ebből következően az ember létezésének nincs célja és mivel se célja, se oka, számon kérni sincs mit rajta. nincs felelősség."
Ahogy már gondolom számtalan más ember is reagált erre a kommentre, megismétlem a korábban elhangzottakat.
Az ateizmus nem állít semmit, az ateizmus az istenhit hiányát jelenti. Pont.
Az egy bődületes nagy tévedés, hogy (akkor maradjunk részben a te szóhasználatodnál) az 'ateisták' számára céltalan és felelősség nélküli az élet. Éppen ellenkezőleg, abból kiindulva, hogy nincs élet a halál után a legtöbb ateista fölismeri, mekkora felelősséggel tartozik környezete és a világ iránt, ha valamit itt, ebben az életben elcsesz, nem fogja tudni jóvá tenni. Pont hogy a bigottan vallásos személyek azok, akik felelőtlenek, nekik mindenre az a válaszuk, hogy "majd Isten kárpótol a túlvilágon, majd Isten megment, majd Isten akármi". Az élet célját és értelmét pedig mindenki saját maga határozza meg. A vallásos emberek a büntetéstől félnek, "ha nem élek megfelelő életet, a pokolra kerülök".
Vallásos szemmel nézve az ateistákat semmi nem tartja vissza attól, hogy mindenféle gonoszságot műveljenek.
Ez a vallásos embereket minősíti leginkább, ugyanis ez arra utal, hogy el sem tudják képzelni azt, hogy valaki jól viselkedjen akkor is, ha nem kell tartania a büntetéstől. Én ateistaként azért nem paráználkodom, azért nem rabolok bankot, azért nem gyilkolok és azért nem kegyetlenkedek kényem kedvem szerint, mert tudom, hogy a cselekedeteimnek következményei vannak. Nem a túlvilágon, itt. Nem szeretem a megbízhatatlan, hazug, rossz embereket, nem szeretnék ilyen emberek társaságában lenni, tudom, hogy mekkora kárt okoznak környezetüknek és a társadalomnak úgy általában.
És mivel tudom, hogy az ilyen emberek mekkora f@szok, és mások hogyan élik meg egy ilyen személy f@szságait (már bocsánat a kifejezésért), nincs bennem semmilyen vágy arra nézve, hogy én is így viselkedjek. Miért? Mert tudom, hogy ha meghalok, megszűnök teljesen, csak mások emlékeiben és a gyermekeimben fogok "tovább élni". És nekem marhára nem mindegy, hogy úgy emlékeznek-e majd rám, mint egy becsületes, jó emberre, vagy mint egy utolsó parasztra.
Azért viselkedem felelősségteljesen, mert hiszem, hogy példamutatással lehet a legjobban vezetni és én szeretnék egy olyan társadalomban, egy olyan világban élni, ahol az emberek megbízhatóak, van becsületük és törődnek a mások érzéseivel. Tegyük fel, hogy egy törvény nélküli, poszt-apokaliptikus világban élünk. Egy hívő azért nem lopna el egy táskát, mert a lopás Isten szemében bűn, egy "ateista" (még mindig a te szóhasználatoddal élve) pedig azért nem, mert tudja, hogy a lopás b*ziság és neki is szarul esne, ha valami suttyó heccből ellopná a táskáját.
Ahogy már gondolom számtalan más ember is reagált erre a kommentre, megismétlem a korábban elhangzottakat.
Az ateizmus nem állít semmit, az ateizmus az istenhit hiányát jelenti. Pont.
Az egy bődületes nagy tévedés, hogy (akkor maradjunk részben a te szóhasználatodnál) az 'ateisták' számára céltalan és felelősség nélküli az élet. Éppen ellenkezőleg, abból kiindulva, hogy nincs élet a halál után a legtöbb ateista fölismeri, mekkora felelősséggel tartozik környezete és a világ iránt, ha valamit itt, ebben az életben elcsesz, nem fogja tudni jóvá tenni. Pont hogy a bigottan vallásos személyek azok, akik felelőtlenek, nekik mindenre az a válaszuk, hogy "majd Isten kárpótol a túlvilágon, majd Isten megment, majd Isten akármi". Az élet célját és értelmét pedig mindenki saját maga határozza meg. A vallásos emberek a büntetéstől félnek, "ha nem élek megfelelő életet, a pokolra kerülök".
Vallásos szemmel nézve az ateistákat semmi nem tartja vissza attól, hogy mindenféle gonoszságot műveljenek.
Ez a vallásos embereket minősíti leginkább, ugyanis ez arra utal, hogy el sem tudják képzelni azt, hogy valaki jól viselkedjen akkor is, ha nem kell tartania a büntetéstől. Én ateistaként azért nem paráználkodom, azért nem rabolok bankot, azért nem gyilkolok és azért nem kegyetlenkedek kényem kedvem szerint, mert tudom, hogy a cselekedeteimnek következményei vannak. Nem a túlvilágon, itt. Nem szeretem a megbízhatatlan, hazug, rossz embereket, nem szeretnék ilyen emberek társaságában lenni, tudom, hogy mekkora kárt okoznak környezetüknek és a társadalomnak úgy általában.
És mivel tudom, hogy az ilyen emberek mekkora f@szok, és mások hogyan élik meg egy ilyen személy f@szságait (már bocsánat a kifejezésért), nincs bennem semmilyen vágy arra nézve, hogy én is így viselkedjek. Miért? Mert tudom, hogy ha meghalok, megszűnök teljesen, csak mások emlékeiben és a gyermekeimben fogok "tovább élni". És nekem marhára nem mindegy, hogy úgy emlékeznek-e majd rám, mint egy becsületes, jó emberre, vagy mint egy utolsó parasztra.
Azért viselkedem felelősségteljesen, mert hiszem, hogy példamutatással lehet a legjobban vezetni és én szeretnék egy olyan társadalomban, egy olyan világban élni, ahol az emberek megbízhatóak, van becsületük és törődnek a mások érzéseivel. Tegyük fel, hogy egy törvény nélküli, poszt-apokaliptikus világban élünk. Egy hívő azért nem lopna el egy táskát, mert a lopás Isten szemében bűn, egy "ateista" (még mindig a te szóhasználatoddal élve) pedig azért nem, mert tudja, hogy a lopás b*ziság és neki is szarul esne, ha valami suttyó heccből ellopná a táskáját.