Szerintem még mindig jobb egy áriát előadni a tárgyaláson, még ha hülyén is néznek rád, mintha mondjuk sorozatos orgazmusaid lennének a tárgyalóasztalnál. Nem? :))
Egyébként egy gyereknek szinte mindent meg lehet jól tanítani. Még az is érdekelni fogja, ami egyébként nem feltétlen érdekelné. Ez 50%-ban az oktatón múlik, és csak a másik fele az adottságból eredő érdeklődés. Én pl. az egyik tantárgyból elég sokáig csak a "futottak még" kategóriába tartoztam, ugyanúgy értelmetlennek tartottam, mint szinte mindenki más az orszályból. Utána kaptunk egy új tanárt, aki valami félelmetesen jó stílusban adta elő a tantárgyat. És rájöttem, hogy tetszik nekem ez a tárgy, és onnantól rövidesen osztályelső lettem belőle. De a többiek nagy részét is magával ragadta az órán, imádtuk azt a tantárgyat, amit azelőtt utáltunk.
Szóval sok múlik azon is, hogy hogyan adják elő, meg hogy mennyire van motiválva az ember. Ez pedig felerészt a tanártól/oktatótól függ.
Persze mindettől függetlenül hasznos, ha a gyerek valóban azzal foglalkozik, ami érdekli. Az általános műveltség lényege nem csak az, hogy rálásson az ember a világra. Hanem az is, hogy felkeltse az érdeklődését az iránt, ami valóban tetszik neki (amit addig esélyes, hogy nem is ismert). És az óvodai nevelők, általános iskolai tanárok felelőssége (na meg a szülőké) pont itt van. Ha a gyerek iskolában megutálja a tanulást és egy tantárgyat sem szeret, az megszünteti benne a motivációt. Márpedig hatékonyan tanulni csak úgy érdemes, ha van motiváció is. (És persze ez később, a középiskolában is fontos lesz.)
Amit úgy tanul az ember, hogy érdekli is (motivált), azt akár ötöd-tizedannyi idő alatt meg tudja tanulni, ráadásul akár egy egész életre megjegyzi; nem úgy, mint egy átlag humán érdekeltségű gyerek az átlag matektételt, amit érettségire bemagol, majd két héttel később már nem is tudja.
Ma amit a diákok megtanulnak középiskolában, annak 90%-át elfelejtik pár év alatt. Ennek így tényleg semmi értelme.
Ahogy én csinálnám, az annyi lenne, hogy általános iskolában valóban általános dolgokat tanulnának; alapműveltséget szednének magukra (és itt kialakulna bennük, hogy mi érdekli őket). Itt nagy hangsúly van azon, hogy az általános iskolai tanárok a saját tantárgyukat úgy adják elő, hogy a gyerekeket valóban érdekelje is az adott tananyag. Ez nem könnyű, ehhez valóban jó tanárok kellenek.
Utána középiskolában már ezt az általános műveltséget egyáltalán nem erőltetném. Kár ezt nyomni, amit megtanítanak ott neki, annak 90%-a úgyis pár év alatt elvész - ergo elpazarolt idő.
Helyette lenne mondjuk 30 órájuk egy héten - annyi bőven elég (max. délután szakkörözhet, sportolhat, amit akar, de nem kötelező jelleggel). Ebből a 30-ból:
- 5 "tesi" (nem a hagyományos, inkább ebéd előtti kis aerobik-taichi-jóga-akármi jellegű "átmozgatás", lényege az egészség fenntartása - ha sportolni akar, azt inkább délután tegye, vacsora előtt egyébként is egészségesebb)
- 1 osztályfőnöki
- 4 olyan tantárgy, ami a köznapi dolgokra készíti fel (jogi ismeretek, pénzügyi ismeretek, stb.)
- 20 meg szabadon választható, jóformán bármi. Persze választani kell, de ő dönti el, hogy mit. (Itt mondjuk gimnáziumra gondolok - szakiskolákban ott értelemszerűen eleve meglenne, hogy mit választhat, mert az nem általános középiskola, nem a felsőfokú végzettségre készít fel). Ebből mondjuk 4 órát kötelezően valamilyen idegen nyelv kell, hogy legyen. A többit a gyerek dönti el, és év végén mindig változtathat, ha esetleg mégis más érdekli.
Teszem azt egy orvosi egyetemre készülő gimnazista választ heti 6 óra biológiát, 2 kémiát, 2 fizikát, 2 matekot, 2 latint, 2 informatikát, meg 4 angolt. Persze egy 600 fős suliban nem lehet megoldani mindenki kénye-kedvét. De adott dolgokra "előkészítő" csoportokat lehet kialakítani javasolt órákkal. Lehetne orvosi csoport, közgázos, idegenforgalmis, jogászos, stb. És egy tantárgyból nem az számítana, hogy hányadik osztályba jár a gyerek, hanem az, hogy hány órát vett már - így az átjárhatóság is megoldható (ha éppen 2 év után meggondolja magát, hogy mégis más érdekelné). Az érettségi sem magyar-matek-töri-nyelv-választott tantárgyakból állna. Minek érettségizzen töriből, ha az mondjuk nem is érdekli? Helyette választ 3 tantárgyat, meg plusz valamilyen nyelvet - ő döntené el.
Na persze ehhez sok tanár kell, és szükséges, hogy azok jó képességű, elhivatott és a szakmájukban is kiváló tanárok legyenek. ... Magyarán megint csak álmodoztam, mert ilyen ebben az országban, ebben az évszázadban tutira nem lesz! :)
Szerintem is ez a lényeg. Nem mennék bele az oktatási rendszer hibáinak témájába, de rengeteg tehetség vész el az miatt, mert azt mondják rá, hogy neveletlen/hiperaktív/figyelmetlen..., pedig lehet, hogy csak kicsit máshogy lát dolgokat, máshogy forog az agya. Rá kéne végre jönni, hogy - természetesen egy alapfokú műveltség elérése mellett - sokkal nagyobb hangsúlyt kéne fordítani arra, hogy mihez van egy gyereknek tehetsége, mi érdekli, mivel lehet lekötni és nem ráerőltetni olyan dolgokat, aminek a többségének szinte semmi hasznát nem veszi az életben. Már általános iskolás szinten lehetne orientálódni, és díjazni azt, ha valakinek kimagasló a zenei érzéke/kézügyessége/nyelvérzéke... Azért a szülőknek is nagy szerepe lenne ebben, hogy ne állandóan a TV és a számítógép elé ültessék a gyereket, hanem igenis foglalkozzon a gyerekével, ha már egyszer életet adott neki.
A "másság" mértékének megítélése persze nagyban függ attól, hogy a társadalom mennyire fogadja el. Kitaszítja vagy kiaknázza a különleges képességgel rendelkező embert. (pl. egy autistát)
Az egészségtelent meg úgy értettem, hogy nem biztos hogy örülnék, ha egy üzleti tárgyalás közben éppen egy operaária kezdene kibontakozni az agyamban. Azt hiszem itt az IZÉn is fennt volt egy nő, akinek pár percenként orgazmusa van. Az se lehet túl "kellemes" hosszú távon :)
Én is pontosan erről a korlátolt hiedelemrendszerről beszéltem, csak kiterjesztettem mindenkire. Ha Mozart lelke újraszülethet egy kínai testben, akkor mi zárja ki az újraszületést az összes többi léleknél? Nyilván nem csak az a lélek fog újraszületni, amelyik jól megtanult zongorázni előző életében...
Mindazonáltal minden eredmény 95%-ban a kitartáson, gyakorláson, akaraterőn múlik. És csak a maradék 5% a tehetség. A legnagyobb tehetségek szintjét is el lehet érni kellő kitartással és megfelelő hozzáállással.
Nem feltétlen egészségtelen ez. Csak kicsit más, mint a többi ember. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek van valami, amiben alapvetően jobb (lehet), mint a többi ember, avagy amiben "egészségtelennek" tűnhet.
Így van. Én is zenetagozatos voltam, de 39 emberből 1 volt tényleg tehetséges, mi, a többiek csak az imki-féle gyakorlást tudtuk több-kevesebb sikerrel megvalósítani. Mi talán zenészek lehetnénk, tisztes iparosok, egy részünk az is lesz, de az az egy srác művész. Ha előbb be nem kattan..
Tavaly pályáztam egy művészeti tehetségtámogató programra. Nem csodálom, hogy nem nyertem, olyan tehetségek vannak kaptak támogatást mint pl egy 13 éves lány, azóta már a Zeneakadémia előkészítőbe jár. Én gyakorolhatnék amennyit csak tudok, soha nem érem el az ő szintjét. Most van egyébként megint kiírva erre az évre, ha érdekel valakit: http://redir.ec/tehetseg
Egyes tanulmányok szerint a "tehetség" valamilyen génhiba eredménye. Persze maga az evolúció is elvileg így működik, de ahogy mondják a zsenit és az őrültet egy hajszál választja el egymástól. A nagy (igazi) zeneszerzők állítólag hallják a fejükben akár az egész szimfonikus zenekart, és nem feltétlenül csak komponálás közben, hanem akármikor - akárhol, ha rájük jön az "ihlet". Lássuk be, azért ez nem mindig egészséges...
Azért Mozarttal nem hasonlítanám össze.
Tény, hogy nagyon jól játszik a srác, van tehetsége, de ez főként gyakorlás. Egy kisgyerek mindent meg tud tanulni, ráadásul elég jól. Ha még kedve is van hozzá és szereti, akkor még jobban. Igazából kellő gyakorlás után bárki meg tudja tanulni a legtöbb zongoraművet (ha em is mindet), csak kitartás kell hozzá. Egy gyereknek még könnyebb. Meghatározott módon nyomkodnia kell a billentyűket, ennyi. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.
Mozart viszont zeneműveket írt már kiskorában is, ráadásul nem csak egy hangszeren játszott. Nem csak nyomogatni tudta a billentyűket a betanultak szerint, hanem újat is tudott alkotni. Na, ő tehetség volt. (Persze ez nem zárja ki, hogy idővel a srác is olyan legyen. De most még nem vethető össze a két ember.)
arra gondoltam, hogy amikor az ember lát egy ilyen tehetséget, hogy szinte már nulla évesen genius, akkor talán mélyebben elgondolkodik, vagy szabadra engedi az egyébként korlátolt hiedelemrendszerének fantáziáját.
Egyébként egy gyereknek szinte mindent meg lehet jól tanítani. Még az is érdekelni fogja, ami egyébként nem feltétlen érdekelné. Ez 50%-ban az oktatón múlik, és csak a másik fele az adottságból eredő érdeklődés. Én pl. az egyik tantárgyból elég sokáig csak a "futottak még" kategóriába tartoztam, ugyanúgy értelmetlennek tartottam, mint szinte mindenki más az orszályból. Utána kaptunk egy új tanárt, aki valami félelmetesen jó stílusban adta elő a tantárgyat. És rájöttem, hogy tetszik nekem ez a tárgy, és onnantól rövidesen osztályelső lettem belőle. De a többiek nagy részét is magával ragadta az órán, imádtuk azt a tantárgyat, amit azelőtt utáltunk.
Szóval sok múlik azon is, hogy hogyan adják elő, meg hogy mennyire van motiválva az ember. Ez pedig felerészt a tanártól/oktatótól függ.
Persze mindettől függetlenül hasznos, ha a gyerek valóban azzal foglalkozik, ami érdekli. Az általános műveltség lényege nem csak az, hogy rálásson az ember a világra. Hanem az is, hogy felkeltse az érdeklődését az iránt, ami valóban tetszik neki (amit addig esélyes, hogy nem is ismert). És az óvodai nevelők, általános iskolai tanárok felelőssége (na meg a szülőké) pont itt van. Ha a gyerek iskolában megutálja a tanulást és egy tantárgyat sem szeret, az megszünteti benne a motivációt. Márpedig hatékonyan tanulni csak úgy érdemes, ha van motiváció is. (És persze ez később, a középiskolában is fontos lesz.)
Amit úgy tanul az ember, hogy érdekli is (motivált), azt akár ötöd-tizedannyi idő alatt meg tudja tanulni, ráadásul akár egy egész életre megjegyzi; nem úgy, mint egy átlag humán érdekeltségű gyerek az átlag matektételt, amit érettségire bemagol, majd két héttel később már nem is tudja.
Ma amit a diákok megtanulnak középiskolában, annak 90%-át elfelejtik pár év alatt. Ennek így tényleg semmi értelme.
Ahogy én csinálnám, az annyi lenne, hogy általános iskolában valóban általános dolgokat tanulnának; alapműveltséget szednének magukra (és itt kialakulna bennük, hogy mi érdekli őket). Itt nagy hangsúly van azon, hogy az általános iskolai tanárok a saját tantárgyukat úgy adják elő, hogy a gyerekeket valóban érdekelje is az adott tananyag. Ez nem könnyű, ehhez valóban jó tanárok kellenek.
Utána középiskolában már ezt az általános műveltséget egyáltalán nem erőltetném. Kár ezt nyomni, amit megtanítanak ott neki, annak 90%-a úgyis pár év alatt elvész - ergo elpazarolt idő.
Helyette lenne mondjuk 30 órájuk egy héten - annyi bőven elég (max. délután szakkörözhet, sportolhat, amit akar, de nem kötelező jelleggel). Ebből a 30-ból:
- 5 "tesi" (nem a hagyományos, inkább ebéd előtti kis aerobik-taichi-jóga-akármi jellegű "átmozgatás", lényege az egészség fenntartása - ha sportolni akar, azt inkább délután tegye, vacsora előtt egyébként is egészségesebb)
- 1 osztályfőnöki
- 4 olyan tantárgy, ami a köznapi dolgokra készíti fel (jogi ismeretek, pénzügyi ismeretek, stb.)
- 20 meg szabadon választható, jóformán bármi. Persze választani kell, de ő dönti el, hogy mit. (Itt mondjuk gimnáziumra gondolok - szakiskolákban ott értelemszerűen eleve meglenne, hogy mit választhat, mert az nem általános középiskola, nem a felsőfokú végzettségre készít fel). Ebből mondjuk 4 órát kötelezően valamilyen idegen nyelv kell, hogy legyen. A többit a gyerek dönti el, és év végén mindig változtathat, ha esetleg mégis más érdekli.
Teszem azt egy orvosi egyetemre készülő gimnazista választ heti 6 óra biológiát, 2 kémiát, 2 fizikát, 2 matekot, 2 latint, 2 informatikát, meg 4 angolt. Persze egy 600 fős suliban nem lehet megoldani mindenki kénye-kedvét. De adott dolgokra "előkészítő" csoportokat lehet kialakítani javasolt órákkal. Lehetne orvosi csoport, közgázos, idegenforgalmis, jogászos, stb. És egy tantárgyból nem az számítana, hogy hányadik osztályba jár a gyerek, hanem az, hogy hány órát vett már - így az átjárhatóság is megoldható (ha éppen 2 év után meggondolja magát, hogy mégis más érdekelné). Az érettségi sem magyar-matek-töri-nyelv-választott tantárgyakból állna. Minek érettségizzen töriből, ha az mondjuk nem is érdekli? Helyette választ 3 tantárgyat, meg plusz valamilyen nyelvet - ő döntené el.
Na persze ehhez sok tanár kell, és szükséges, hogy azok jó képességű, elhivatott és a szakmájukban is kiváló tanárok legyenek. ... Magyarán megint csak álmodoztam, mert ilyen ebben az országban, ebben az évszázadban tutira nem lesz! :)