Ennél jobban kevés dolog szemlélteti, hogy a keresztény vallás mennyire eltávolodott a gyökereitől.
Kár lenne tagadni a különböző vallások szerepét a jelenkori erkölcsi normák fenntartásában, továbbadásában, természetesen az adott vallás kultúrkörére vonatkoztatva. Úgy gondolom, adott körülmények között egy vallási irányzat sokkal hatékonyabban tudta kiváltani az elvárt viselkedési formákat, mint a világi hatalom. Pusztán azért, mert a világi hatalom - főleg az alapvetően monarchista rendszerekben - gyakran és erőteljesen változik. Az egyik uralkodó megtűr valamit, a másik idején meg már levágják érte a kezed. Ha ugyanaz az elvárás - teszemazt ne ölj, vagy ne dugj a nővéreddel - egy transzcendens, örök érvényű és felettünk álló világból származik, annak más súlya van egy olyan környezetben, amelyben a transzcendens világ szerepe meghatározó. Istennel - vagy istenekkel - mindennek nyomatékot lehet adni.
A vallásra eredeti formájában ezért én mindig is egyfajta jótékony tanárként és hagyományőrzőként tekintek, egészen addig, ameddig a külsőségei felül nem kerekednek ezen az amúgy nagyonis jótékony hatásán. Ez az, ami egyházi keretek között háttérbe szorult a kereszténység esetében.
A vallás ma is képes ugyanakkor erkölcsi alapok átadására, de megítélésem szerint csak akkor, ha - a keresztény egyházból kiindulva - nem a templom díszítettségével foglalkozik, meg azzal, hogy a tanmeséje főhőse mikor is született pontosan, meg tényleg lehetett-e tapogatni az átlyukasztott kezét a feltámadt testén. Ha valakinek Isten kell ahhoz, hogy ne öljön, akkor ne öljön Isten miatt. A többi körítés felesleges.
A világi erkölcstanba ennek ellenére azért tartom én is problémásnak belekeverni egy jól körülvonalazható egyház tanításait, mert jellemzően a modern nyugati társadalom erkölcsrendszere - az elvárt és helyeselt viselkedésformák összessége - már meghaladja a vallás által közvetített, többnyire nagyon is egyszerű elvárásokat, és ennek megfelelően a modern viszonyokra vetítve sokkal életszerűbb is.
Trianon belekeveréséről nem szeretnék hosszas értekezést írni, nemzeti kormányunknak szívügye lett a téma, kapásból legalább 4-5 indokot fel tudnék sorolni indokként, undorító és megmagyarázhatatlan húzásnak tartom.
Hiszek egy erkölcstanban?
Kár lenne tagadni a különböző vallások szerepét a jelenkori erkölcsi normák fenntartásában, továbbadásában, természetesen az adott vallás kultúrkörére vonatkoztatva. Úgy gondolom, adott körülmények között egy vallási irányzat sokkal hatékonyabban tudta kiváltani az elvárt viselkedési formákat, mint a világi hatalom. Pusztán azért, mert a világi hatalom - főleg az alapvetően monarchista rendszerekben - gyakran és erőteljesen változik. Az egyik uralkodó megtűr valamit, a másik idején meg már levágják érte a kezed. Ha ugyanaz az elvárás - teszemazt ne ölj, vagy ne dugj a nővéreddel - egy transzcendens, örök érvényű és felettünk álló világból származik, annak más súlya van egy olyan környezetben, amelyben a transzcendens világ szerepe meghatározó. Istennel - vagy istenekkel - mindennek nyomatékot lehet adni.
A vallásra eredeti formájában ezért én mindig is egyfajta jótékony tanárként és hagyományőrzőként tekintek, egészen addig, ameddig a külsőségei felül nem kerekednek ezen az amúgy nagyonis jótékony hatásán. Ez az, ami egyházi keretek között háttérbe szorult a kereszténység esetében.
A vallás ma is képes ugyanakkor erkölcsi alapok átadására, de megítélésem szerint csak akkor, ha - a keresztény egyházból kiindulva - nem a templom díszítettségével foglalkozik, meg azzal, hogy a tanmeséje főhőse mikor is született pontosan, meg tényleg lehetett-e tapogatni az átlyukasztott kezét a feltámadt testén. Ha valakinek Isten kell ahhoz, hogy ne öljön, akkor ne öljön Isten miatt. A többi körítés felesleges.
A világi erkölcstanba ennek ellenére azért tartom én is problémásnak belekeverni egy jól körülvonalazható egyház tanításait, mert jellemzően a modern nyugati társadalom erkölcsrendszere - az elvárt és helyeselt viselkedésformák összessége - már meghaladja a vallás által közvetített, többnyire nagyon is egyszerű elvárásokat, és ennek megfelelően a modern viszonyokra vetítve sokkal életszerűbb is.
Trianon belekeveréséről nem szeretnék hosszas értekezést írni, nemzeti kormányunknak szívügye lett a téma, kapásból legalább 4-5 indokot fel tudnék sorolni indokként, undorító és megmagyarázhatatlan húzásnak tartom.