"Teszem azt nem, vagy nem ilyen erőszakos módon "vesszük fel" a kereszténységet. Teszem azt hagyjuk Koppányt uralkodni (úgyis ő jött volna), és szépen lassan keresztelkedünk, nem kapkodva. Nem csinálunk idehaza polgárháborút, nem írtunk ki több ezer magyart csak mert mást gondol. Teszem azt nem adjuk fel a nyugati területeinket (jé, akkor talán nem lesz Ausztria sem, basszus!), hanem megmaradunk Európa egyik igen jelentős államának. Nem fizetünk adót a keresztény egyháznak, és ez a vagyon megmarad nekünk, szolgálva épülésünket és szépülésünket."
ez sajnos nem mehetett volna így. Arthur Koestler A tizenharmadik törzs c. könyvében (zsidó identitás-keresése közben) elég pontosan leírja a kazár kaganátus történetét, ahonnan ahogy kelet felől jöttek az újabb és újabb harcos népek, mi szépen odébbálltunk. Levédiába (Levedi/Lebedi vezér után, akit vajdának neveztek a bizánci krónikások, ebből, erre hajazva jön majd később a Vajk névválasztás (akit így Bizánc és mint látszik később kelet /Erdély/ (anyja révén) és nyugat /németek/ (felesége miatt, aki II. (vivakodó) Henrik lánya volt) is elfogadtak - legalábbis nem egyszerre akarták lerohanni a frissiben alakult keresztény államunkat).
a kazár kagán "koronázni" akarta a magyarok vezérét, de ez az alávetettségünket jelentette volna, ezért erre a célra Álmost, egy jelentős ám fiatal (csupán) társvezért jelölték ki eleink vezetői. (a pajzsra emelés pl. bár több népnél is előfordult, magyar szokásként azonban nem lett megemlítve az idők folyamán. kazárként viszont igen!) ehhez hozzájött a kaganátusi hatalommegosztás (kende-gyula) és máris előre borítékolva volt minimum három bel-hatalmasság (kende/kündü vs gyula vs a később említett három törzs maradéka /akikkel együtt lettünk valójában is onugoruk/) (alig pár évtized alatt végbement) többrétű (szeniorátus vs primogenitúra és kereszténység vs eredeti hitvallás(ok) bel és külharcokkal egyaránti) ölremenése az utódlás kapcsán (a gyulát csak 1003-re verte le István, pedig az apja még Saroltot is elvette, hogy biztosítsa a békét keleten, amíg nyugaton összehozza Gizellát Vajk-Istvánnak). nem volt egy egyszerű korszak. :-o
ami a kereszténységet illeti. a magyarság ugyanazzal a problémával szembesült mint a kazár kaganátus: amit anno a frissiben alakult harcos iszlám fenyegetett délkeletről, a kereszténység pedig nyugatról és Bizánc felől. északról meg jöttek a vikingek. ilyen körülmények között értelemszerűen felvették a judaizmust. ott ugyanis senkinek alárendeltjei nem lettek (hiszen szétszórattak a világban)! ez a fajta áttérés békésebb volt mint a miénk később (és annyira nem tartós), de azzal is járt, hogy csak a judaizmus egy deformált változatát vették át - akik elvitték hozzájuk, maguk is "tévelygők voltak", így mikor később felvették a kapcsolatot európa nyugati feléből érkező zsidó térítőkkel, azok olyan hírüket vitték, hogy bár zsidók, de a hitet csak felvették, és az sem "standard", hanem utálatos, primitív formája a judaizmusnak (annak ami akkortájt már továbbfejlődött).
a kazár kaganátusból nem csak egy törzs érkezett, hanem rögtön három. az ország közepén telepedtek le családjaikkal és az Erdélyben megtelepedőkkel együtt a későbbi 'kalandozások' haderejének gerincét adták (a legtöbb embert a kisebbrészt judaizmus, nagyobbrészt a három oldalról fenyegető háborúk elől nyugatra velünk tartó "kazárok" tudták kiállítani). egészen addig amíg annyira meg nem fogyatkoztak egy évszázad alatt, hogy a nyugati szélen megtelepedett Álmos-Árpád vérvonal közösen a németekkel le nem tudták gyűrni őket, hogy a nyugati kalandozások azzal le is záruljanak (merthogy a kalandozások rajtuk keresztül vezettek - így valójában Géza-István természetes szövetségese volt civakodó Henrik /és az utána következők/. ez részben megmagyarázza azt is, hogy miért vannak barbár-módra viselkedőknek leírva néha a magyarok/türkök/onogurok (akkor amikor propagandának semmi értelme nem volt már) és miért vannak máskor mint könyörületes, professzionális harcosokként lefestve. ez ti. attól fügött mekkora volt a haderőn belüli aránya a nyugat, közép és kelet M.or. szállásterületetekről érkezetteknek.
a kereszténység felvétele nélkül önmagunk maradtunk volna, és elvesztünk volna mint a kazár kaganátus. (aminek lakói az államalakulat felbomlásakor nagyobbrészt a frissiben alakult kezdetleges, majd erősen keresztény államok felé igyekeztek, ahová évszázadokon keresztül érkeztek utánpótlásként (elsősorban Lengyelországba). nálunk a három törzs ami eleve nem vágyott judaizmusra elfogyott a harcokban, asszimilálódott, de mások erős, központosított hatalma ellen mindig lázadtak ők maguk és utódaik (lásd Aba Sámuel). az Árpád ház felvirult a kereszténység oltalma alatt, és hosszú ideig a német-római császárok ellensúlya volt a pápa, akereszténység védelmében, akik világi hatalmát éppen a német-rómaiak akarták megtörni a saját javukra. (ez meg is történt /MK gyengülésével egyetemben/, de addig ugye volt Canossa-járás is).
a polgárháború tehát kezdettől kódolva volt a (mi) történelmükben (is), mert magyar és magyar nem volt ugyanaz. a kereszténység felvétele pedig helyes volt, mert lehetővé tette, hogy a keresztény államok sorában a Magyar Királyság hosszú évszázadokon át jelentős szerepet töltsön be anélkül, hogy egy világi hatalomnak kelljen hajbókolnia (mert az iszlámban, vagy keleten maradva az lett volna a sorsunk - lásd a tatárok feltétlen engedelmességet vártak az útjukba esett népektől - a magyarság nem hajolt meg, hát feldúlták az országunkat; később a törökök meg szintén a függetlenségünket akarták elvenni; el is vették, még szerencse, hogy Erdély gazdag volt (és, hogy a szeldzsukok emlékeztek pl. arra, hogy testvéri szálak kötik őket hozzánk /volt mikor a németek őszinte megdöbbenésére II. András leállított egy csatát a szentföldi hadjárat idején a Balkánon, mert ismerős arcokat fedezett fel az "ellenség" egyik szárnyában. :-)/, különben nem marad magyar az ország kétharmadán.. a középső részen a másfél évszázados hódoltság csúnya és soha be nem gyógyult sebeket ejtett - a kedvencem a Karácsony György féle-felkelés.. 1569/70 telén úgy gondolta az említett "fekete ember", hogy majd Isten elfújja a törököt előlük, még fegyver sem kell.. hát nem fújta. annyira nem, hogy az onnantól (mikor újranépesült) már csak Törökszentmiklósként ismert város helyén állt korábbi település népét teljesen felprédálták.. :-) :-(
ami a kazárokat illeti, a leszármazóik kelet-európa zsidói 99%-ban. immár nem csak az ezt megíró és ezért zsidó, azaz kazár részről sokat támadott Koestler kutatása (mely nem véletlenül indult a kazár kaganátus és mellékesen a magyarok irányába) alapján hanem genetikusan bizonyatottan nem szemiták; vallásilag pedig hosszú időn keresztül a szemita zsidók szemében alantas ágát mívelték a judaizmusnak (azért olyan össze-visszák a mai napig és nem vágynak annyira nagyon izraelbe, hiába írja elő a zsidóknak azt a tóra). úgy kitagadnák őket ott, hogy ihajj.. azért maradnak mert csak számadatnak kellenének az arab óceán közepi zsigetükre.. itt meg a zsarolási potenciál révén a szemiták meg a kazárok is jól járnak mindenki más kárára.. ami pedig a nyugat-európai zsidókat illeti, meg lehet nézni mennyien maradtak a franciáknál, spanyoloknál. merthogy sokkal, sokkal korábban ki lettek irtva és el lettek üldözve , mint 'cár atyuska' országában, és a harmadik birodalom idején és az általa megszállt területeken. /persze mindenhová visszatértek, még gazdagabban, mint "menekülni kénszerültek" - a háború egyes zsidóknak valahogy mindig embertelen hasznot hozott.. a többi zsidó és úgy összeségében mindenki más iszonyatos szenvedései árán../
ez sajnos nem mehetett volna így. Arthur Koestler A tizenharmadik törzs c. könyvében (zsidó identitás-keresése közben) elég pontosan leírja a kazár kaganátus történetét, ahonnan ahogy kelet felől jöttek az újabb és újabb harcos népek, mi szépen odébbálltunk. Levédiába (Levedi/Lebedi vezér után, akit vajdának neveztek a bizánci krónikások, ebből, erre hajazva jön majd később a Vajk névválasztás (akit így Bizánc és mint látszik később kelet /Erdély/ (anyja révén) és nyugat /németek/ (felesége miatt, aki II. (vivakodó) Henrik lánya volt) is elfogadtak - legalábbis nem egyszerre akarták lerohanni a frissiben alakult keresztény államunkat).
a kazár kagán "koronázni" akarta a magyarok vezérét, de ez az alávetettségünket jelentette volna, ezért erre a célra Álmost, egy jelentős ám fiatal (csupán) társvezért jelölték ki eleink vezetői. (a pajzsra emelés pl. bár több népnél is előfordult, magyar szokásként azonban nem lett megemlítve az idők folyamán. kazárként viszont igen!) ehhez hozzájött a kaganátusi hatalommegosztás (kende-gyula) és máris előre borítékolva volt minimum három bel-hatalmasság (kende/kündü vs gyula vs a később említett három törzs maradéka /akikkel együtt lettünk valójában is onugoruk/) (alig pár évtized alatt végbement) többrétű (szeniorátus vs primogenitúra és kereszténység vs eredeti hitvallás(ok) bel és külharcokkal egyaránti) ölremenése az utódlás kapcsán (a gyulát csak 1003-re verte le István, pedig az apja még Saroltot is elvette, hogy biztosítsa a békét keleten, amíg nyugaton összehozza Gizellát Vajk-Istvánnak). nem volt egy egyszerű korszak. :-o
ami a kereszténységet illeti. a magyarság ugyanazzal a problémával szembesült mint a kazár kaganátus: amit anno a frissiben alakult harcos iszlám fenyegetett délkeletről, a kereszténység pedig nyugatról és Bizánc felől. északról meg jöttek a vikingek. ilyen körülmények között értelemszerűen felvették a judaizmust. ott ugyanis senkinek alárendeltjei nem lettek (hiszen szétszórattak a világban)! ez a fajta áttérés békésebb volt mint a miénk később (és annyira nem tartós), de azzal is járt, hogy csak a judaizmus egy deformált változatát vették át - akik elvitték hozzájuk, maguk is "tévelygők voltak", így mikor később felvették a kapcsolatot európa nyugati feléből érkező zsidó térítőkkel, azok olyan hírüket vitték, hogy bár zsidók, de a hitet csak felvették, és az sem "standard", hanem utálatos, primitív formája a judaizmusnak (annak ami akkortájt már továbbfejlődött).
a kazár kaganátusból nem csak egy törzs érkezett, hanem rögtön három. az ország közepén telepedtek le családjaikkal és az Erdélyben megtelepedőkkel együtt a későbbi 'kalandozások' haderejének gerincét adták (a legtöbb embert a kisebbrészt judaizmus, nagyobbrészt a három oldalról fenyegető háborúk elől nyugatra velünk tartó "kazárok" tudták kiállítani). egészen addig amíg annyira meg nem fogyatkoztak egy évszázad alatt, hogy a nyugati szélen megtelepedett Álmos-Árpád vérvonal közösen a németekkel le nem tudták gyűrni őket, hogy a nyugati kalandozások azzal le is záruljanak (merthogy a kalandozások rajtuk keresztül vezettek - így valójában Géza-István természetes szövetségese volt civakodó Henrik /és az utána következők/. ez részben megmagyarázza azt is, hogy miért vannak barbár-módra viselkedőknek leírva néha a magyarok/türkök/onogurok (akkor amikor propagandának semmi értelme nem volt már) és miért vannak máskor mint könyörületes, professzionális harcosokként lefestve. ez ti. attól fügött mekkora volt a haderőn belüli aránya a nyugat, közép és kelet M.or. szállásterületetekről érkezetteknek.
a kereszténység felvétele nélkül önmagunk maradtunk volna, és elvesztünk volna mint a kazár kaganátus. (aminek lakói az államalakulat felbomlásakor nagyobbrészt a frissiben alakult kezdetleges, majd erősen keresztény államok felé igyekeztek, ahová évszázadokon keresztül érkeztek utánpótlásként (elsősorban Lengyelországba). nálunk a három törzs ami eleve nem vágyott judaizmusra elfogyott a harcokban, asszimilálódott, de mások erős, központosított hatalma ellen mindig lázadtak ők maguk és utódaik (lásd Aba Sámuel). az Árpád ház felvirult a kereszténység oltalma alatt, és hosszú ideig a német-római császárok ellensúlya volt a pápa, akereszténység védelmében, akik világi hatalmát éppen a német-rómaiak akarták megtörni a saját javukra. (ez meg is történt /MK gyengülésével egyetemben/, de addig ugye volt Canossa-járás is).
a polgárháború tehát kezdettől kódolva volt a (mi) történelmükben (is), mert magyar és magyar nem volt ugyanaz. a kereszténység felvétele pedig helyes volt, mert lehetővé tette, hogy a keresztény államok sorában a Magyar Királyság hosszú évszázadokon át jelentős szerepet töltsön be anélkül, hogy egy világi hatalomnak kelljen hajbókolnia (mert az iszlámban, vagy keleten maradva az lett volna a sorsunk - lásd a tatárok feltétlen engedelmességet vártak az útjukba esett népektől - a magyarság nem hajolt meg, hát feldúlták az országunkat; később a törökök meg szintén a függetlenségünket akarták elvenni; el is vették, még szerencse, hogy Erdély gazdag volt (és, hogy a szeldzsukok emlékeztek pl. arra, hogy testvéri szálak kötik őket hozzánk /volt mikor a németek őszinte megdöbbenésére II. András leállított egy csatát a szentföldi hadjárat idején a Balkánon, mert ismerős arcokat fedezett fel az "ellenség" egyik szárnyában. :-)/, különben nem marad magyar az ország kétharmadán.. a középső részen a másfél évszázados hódoltság csúnya és soha be nem gyógyult sebeket ejtett - a kedvencem a Karácsony György féle-felkelés.. 1569/70 telén úgy gondolta az említett "fekete ember", hogy majd Isten elfújja a törököt előlük, még fegyver sem kell.. hát nem fújta. annyira nem, hogy az onnantól (mikor újranépesült) már csak Törökszentmiklósként ismert város helyén állt korábbi település népét teljesen felprédálták.. :-) :-(
ami a kazárokat illeti, a leszármazóik kelet-európa zsidói 99%-ban. immár nem csak az ezt megíró és ezért zsidó, azaz kazár részről sokat támadott Koestler kutatása (mely nem véletlenül indult a kazár kaganátus és mellékesen a magyarok irányába) alapján hanem genetikusan bizonyatottan nem szemiták; vallásilag pedig hosszú időn keresztül a szemita zsidók szemében alantas ágát mívelték a judaizmusnak (azért olyan össze-visszák a mai napig és nem vágynak annyira nagyon izraelbe, hiába írja elő a zsidóknak azt a tóra). úgy kitagadnák őket ott, hogy ihajj.. azért maradnak mert csak számadatnak kellenének az arab óceán közepi zsigetükre.. itt meg a zsarolási potenciál révén a szemiták meg a kazárok is jól járnak mindenki más kárára.. ami pedig a nyugat-európai zsidókat illeti, meg lehet nézni mennyien maradtak a franciáknál, spanyoloknál. merthogy sokkal, sokkal korábban ki lettek irtva és el lettek üldözve , mint 'cár atyuska' országában, és a harmadik birodalom idején és az általa megszállt területeken. /persze mindenhová visszatértek, még gazdagabban, mint "menekülni kénszerültek" - a háború egyes zsidóknak valahogy mindig embertelen hasznot hozott.. a többi zsidó és úgy összeségében mindenki más iszonyatos szenvedései árán../