a többi rész éppúgy érinti amiről beszéltetek
mivel az általad idézett részhez szervesen kapcsolódik
;-)
a svédek (dánok) ex és nem annyira ex-vikingek más tészta
ráadásul beleesel abba a hibába, hogy az országok későbbi korokban betöltött szerepe alapján
(elég gazdagok, fennmaradtak, mennyit vesztettek-mennyit nyertek)
ítéled meg az évszázadokkal (évezreddel) korábbi reál-aktuálpolitikai döntéseket.
a svédeknek szükségtelen volt felvenniük olyan hamar a kereszténységet,
a magyaroknak viszont szükséges, sőt létkérdés volt - itt ebben a térségben (északon nem kellett volna oly hamar)
el lehetett dönteni, hogy a kelet-római bir.-hoz, az akkor még erős Bizánchoz csatlakozunk
de az: 1. alávetettséget eredményezett volna 2. a világi hatalmát fitogtató német-római bir. megtámadott volna (ó nem holmi más vallás miatt - hataloméhség. ennyi..) 3. a pápaság hamarabb tolódik el a frankok felé (+ a lengyelek kevesebb ideig tartottak volna ki), ebből következően a német-római birodalmat kelet felől egy északi viking-szláv keverék fenyegette volna, keletre tolódott volna az egész bir.. (grátisz a kereszténység light verziója jött volna divatba már akkor - lehet Bizánc nem tartotta volna magát olyan sokáig, hanem megindult volna egy az iszlámnál kisebb hitszegő horda felé.. rajtunk keresztül..)
csak ezzel Nyugat-Magyarország ugrott volna, a maradék rész meg bizánci függésben védhette volna a seggét egy magyar-"magyar" határon, ahol az első alkalommal átnyúl bármelyik fél öldökölni, mikor az uruk és parancsolójuk, a legfőbb vazallusuk érdekében csatába vonulnak a keletiek a viking-szlávok, a keleti népek vagy éppen az iszlám ellen (szabadon hagyva az akkor nagy valószínűség szerinti duna-menti /korábbi limes/ határt).
nem ez lett, de nem voltak hülyék az őseink, Bizánccal megmaradt a jó kapcsolat, és mielőtt a német-római bir. megerősödött, a MK pedig éppen gyengült (majd jöttek-mentek a kunok, és jött muhi és a tatárok) megvolt rá a történelmi lehetőségünk, hogy Bizánchoz csatlakozzunk, III. Béla révén. de nekünk kellett volna Bizáncnak segítenünk és nem fordítva. (nem nyertünk volna területeket sem.) nem sokkal tolhattuk volna ki a kelet-római birodalom bukását sem (főleg mivel a skizma hamarabb teljesedett volna kelet és nyugat között) és utána jött volna az iszlám. ami már csak a legfeljebb ismét névleg magyarságot kapta volna telibe (és nem 150, de 400 évre) - nem biztos, hogy újra magyarrá váltak volna ebben az alternatívában az XIII-XIV. századi őseink..
Bizánc kihúzva. német-római bir:
világi hatalmasság, ami később a pápaságot képes volt avignonig szorítani Rómából, tehát az akkori német-római birodalom sarkáig. nem lehet kétséges, hogy tőlük elfogadni a koronát szívás lett volna. kelet és nyugat M.or polgárháborúját okozta volna. az előbbi szcenárió valósult volna meg, csak éppen még gyorsabban, jobban megfogyva és külső támadásoknak kitéve, maximum két évszázadnyi viszonylagos önállóság után felmorzsolódtunk volna (Bizánccal lett volna max. négy..).
pápa: az egyetlen út: tényleges világi hatalma közvetett volt. ebből következően a Magyar Királyságnak nemcsakhogy a pápától volt érdemes koronát elfogadnia, de azt is bele kellett venni a történetbe, hogy nem a pápától van a korona, hanem egyenesen Istennek felel a magyar király (csak kegyeskedik a magyar király a földi helytartójának engedelmeskedni vallási ügyekben - a keresztes hadjárat is vallási ügy volt, ahogy minden amiről a pápa úgy döntött). a túlnőtt német-római hatalom ellensúlyaként egyenesen a mag-pápaság, sőt a kereszténység védelmezőjévé kellett válnia a magyar királyoknak (legfőképpen I. István és II. András, de később a Habsburgok jó része is, sőt a Habsburgok már legyűrték a pápát is. utóbb már a pápaváasztásba is mint legfőbb világi hatalmasság szólhatott bele a ferencjóska, csak egyes vélemények szerint rosszra tette a voksát, és ezért nem kaptunk újabb jó hiteleket, ami a háború kimenetelére is rossz hatással volt). máskülönben a német-római bir. lever minket mint vak a poharat - ha nincs a kiátkozás lehetősége, ami végig ott lebegett a német-rómaiak felett akkor folyamatos nyomás alatt tarthatták volna a MKt, szinte kezdettől.
ha nem vesszük fel a "nyugati" "típusú" "kereszténységet"? nos mások sem vették fel. és késtek is az államalapítással. 300-400-sőt néha közel 900 évet. (ha egyáltalán sikerült nekik - ott van a kunok példája - ők önállóak lettek miután a MK segített létrehozni az államiságot, de dacosan megmaradtak pogánynak, el is vitte őket a tatárjárás; a maradékuk idejött, ott meg hírből se nagyon ismerik őket valószínűleg). vagy a csehek. a cseheknek megvolt a lehetőségük arra, hogy közvetlenül a német-római birodalom adja nekik a koronát. cserébe választófejedelemség lett, de évezredig alávetett nép! a németek kapcarongyai kezdettől. lehet, hogy egy puskalövés el nem dördült a területükön sokáig és a harcok legjava elkerülte őket, de nem véletlenül próbálták levetni magukról a német uralmat - és a német vissza is vágott érte (cseh-morva protektorátus - ha teszem azt nem lettek volna a szovjetek, akkor szopacs a cseh államiságnak; aztán meg köszönhették meg a felszabadítást a szovjeteknek.. /mellesleg azért tartják akkora nagy tragédiának a "prágai tavasz" "leverését" is, mert nem szoktak hozzá történelmileg a nagy harcokhoz - 12 áldozat, közülük több idős, hőgutát/szívrohamot kapott, meg a pár "KRESZ"-t sértő baleseti halott nekik már az inferno maga../)
"egyszómintszáz". nem volt más út. csak azért lehet vitatkozni arról jó döntés volt-e, mert jó döntés volt a kereszténység felvétele (hiszen itt vagyunk) és a korona elfogadása a pápától (ahogy említettem, méghozzá egyenesen Istentől valónak kellett beállítani). az István-Koppány ellentét pedig egy felnagyított történet, ami régi időkre nyúlik vissza, csak a hatalomról szólt, ideológia nem volt benne, és az aktuálpolitikai célok érdekében helyesen a kereszténység felvétele "jött ki győztesen" belőle, jövendőmondók ugyanis a nagy királyaink sem voltak. volt egy megoldandó helyzet, nem egy percük volt rá - de megoldották. méghozzá a lehető legjobban. történelmi szükségszerűség volt, felesleges fátumot belekeverni Istvánék sem tették.
Hiszek egy erkölcstanban?
mivel az általad idézett részhez szervesen kapcsolódik
;-)
a svédek (dánok) ex és nem annyira ex-vikingek más tészta
ráadásul beleesel abba a hibába, hogy az országok későbbi korokban betöltött szerepe alapján
(elég gazdagok, fennmaradtak, mennyit vesztettek-mennyit nyertek)
ítéled meg az évszázadokkal (évezreddel) korábbi reál-aktuálpolitikai döntéseket.
a svédeknek szükségtelen volt felvenniük olyan hamar a kereszténységet,
a magyaroknak viszont szükséges, sőt létkérdés volt - itt ebben a térségben (északon nem kellett volna oly hamar)
el lehetett dönteni, hogy a kelet-római bir.-hoz, az akkor még erős Bizánchoz csatlakozunk
de az: 1. alávetettséget eredményezett volna 2. a világi hatalmát fitogtató német-római bir. megtámadott volna (ó nem holmi más vallás miatt - hataloméhség. ennyi..) 3. a pápaság hamarabb tolódik el a frankok felé (+ a lengyelek kevesebb ideig tartottak volna ki), ebből következően a német-római birodalmat kelet felől egy északi viking-szláv keverék fenyegette volna, keletre tolódott volna az egész bir.. (grátisz a kereszténység light verziója jött volna divatba már akkor - lehet Bizánc nem tartotta volna magát olyan sokáig, hanem megindult volna egy az iszlámnál kisebb hitszegő horda felé.. rajtunk keresztül..)
csak ezzel Nyugat-Magyarország ugrott volna, a maradék rész meg bizánci függésben védhette volna a seggét egy magyar-"magyar" határon, ahol az első alkalommal átnyúl bármelyik fél öldökölni, mikor az uruk és parancsolójuk, a legfőbb vazallusuk érdekében csatába vonulnak a keletiek a viking-szlávok, a keleti népek vagy éppen az iszlám ellen (szabadon hagyva az akkor nagy valószínűség szerinti duna-menti /korábbi limes/ határt).
nem ez lett, de nem voltak hülyék az őseink, Bizánccal megmaradt a jó kapcsolat, és mielőtt a német-római bir. megerősödött, a MK pedig éppen gyengült (majd jöttek-mentek a kunok, és jött muhi és a tatárok) megvolt rá a történelmi lehetőségünk, hogy Bizánchoz csatlakozzunk, III. Béla révén. de nekünk kellett volna Bizáncnak segítenünk és nem fordítva. (nem nyertünk volna területeket sem.) nem sokkal tolhattuk volna ki a kelet-római birodalom bukását sem (főleg mivel a skizma hamarabb teljesedett volna kelet és nyugat között) és utána jött volna az iszlám. ami már csak a legfeljebb ismét névleg magyarságot kapta volna telibe (és nem 150, de 400 évre) - nem biztos, hogy újra magyarrá váltak volna ebben az alternatívában az XIII-XIV. századi őseink..
Bizánc kihúzva. német-római bir:
világi hatalmasság, ami később a pápaságot képes volt avignonig szorítani Rómából, tehát az akkori német-római birodalom sarkáig. nem lehet kétséges, hogy tőlük elfogadni a koronát szívás lett volna. kelet és nyugat M.or polgárháborúját okozta volna. az előbbi szcenárió valósult volna meg, csak éppen még gyorsabban, jobban megfogyva és külső támadásoknak kitéve, maximum két évszázadnyi viszonylagos önállóság után felmorzsolódtunk volna (Bizánccal lett volna max. négy..).
pápa: az egyetlen út: tényleges világi hatalma közvetett volt. ebből következően a Magyar Királyságnak nemcsakhogy a pápától volt érdemes koronát elfogadnia, de azt is bele kellett venni a történetbe, hogy nem a pápától van a korona, hanem egyenesen Istennek felel a magyar király (csak kegyeskedik a magyar király a földi helytartójának engedelmeskedni vallási ügyekben - a keresztes hadjárat is vallási ügy volt, ahogy minden amiről a pápa úgy döntött). a túlnőtt német-római hatalom ellensúlyaként egyenesen a mag-pápaság, sőt a kereszténység védelmezőjévé kellett válnia a magyar királyoknak (legfőképpen I. István és II. András, de később a Habsburgok jó része is, sőt a Habsburgok már legyűrték a pápát is. utóbb már a pápaváasztásba is mint legfőbb világi hatalmasság szólhatott bele a ferencjóska, csak egyes vélemények szerint rosszra tette a voksát, és ezért nem kaptunk újabb jó hiteleket, ami a háború kimenetelére is rossz hatással volt). máskülönben a német-római bir. lever minket mint vak a poharat - ha nincs a kiátkozás lehetősége, ami végig ott lebegett a német-rómaiak felett akkor folyamatos nyomás alatt tarthatták volna a MKt, szinte kezdettől.
ha nem vesszük fel a "nyugati" "típusú" "kereszténységet"? nos mások sem vették fel. és késtek is az államalapítással. 300-400-sőt néha közel 900 évet. (ha egyáltalán sikerült nekik - ott van a kunok példája - ők önállóak lettek miután a MK segített létrehozni az államiságot, de dacosan megmaradtak pogánynak, el is vitte őket a tatárjárás; a maradékuk idejött, ott meg hírből se nagyon ismerik őket valószínűleg). vagy a csehek. a cseheknek megvolt a lehetőségük arra, hogy közvetlenül a német-római birodalom adja nekik a koronát. cserébe választófejedelemség lett, de évezredig alávetett nép! a németek kapcarongyai kezdettől. lehet, hogy egy puskalövés el nem dördült a területükön sokáig és a harcok legjava elkerülte őket, de nem véletlenül próbálták levetni magukról a német uralmat - és a német vissza is vágott érte (cseh-morva protektorátus - ha teszem azt nem lettek volna a szovjetek, akkor szopacs a cseh államiságnak; aztán meg köszönhették meg a felszabadítást a szovjeteknek.. /mellesleg azért tartják akkora nagy tragédiának a "prágai tavasz" "leverését" is, mert nem szoktak hozzá történelmileg a nagy harcokhoz - 12 áldozat, közülük több idős, hőgutát/szívrohamot kapott, meg a pár "KRESZ"-t sértő baleseti halott nekik már az inferno maga../)
"egyszómintszáz". nem volt más út. csak azért lehet vitatkozni arról jó döntés volt-e, mert jó döntés volt a kereszténység felvétele (hiszen itt vagyunk) és a korona elfogadása a pápától (ahogy említettem, méghozzá egyenesen Istentől valónak kellett beállítani). az István-Koppány ellentét pedig egy felnagyított történet, ami régi időkre nyúlik vissza, csak a hatalomról szólt, ideológia nem volt benne, és az aktuálpolitikai célok érdekében helyesen a kereszténység felvétele "jött ki győztesen" belőle, jövendőmondók ugyanis a nagy királyaink sem voltak. volt egy megoldandó helyzet, nem egy percük volt rá - de megoldották. méghozzá a lehető legjobban. történelmi szükségszerűség volt, felesleges fátumot belekeverni Istvánék sem tették.