Ha tetszik, ha nem, ez a jövő - legalábbis egy darabig. A házasságnak és a monogámiának a közeljövőben nem lesz már értelme, valószínűleg meg is szűnik. (Egyébként ez már nem most kezdődött - nagyon régi dolog, csak most egyre erősebben jön elő.)
Az ember mindig alkalmazkodik a körülményekhez - most is az történik. És így az emberi erkölcs is változik. Persze sokaknak ez nem tetszik, mert ugye a változást a legtöbb ember nem szereti. És ilyenkor jön az, hogy "jaj de erkölcstelen lett a világ". Nem erkölcstelen. Csak változik.
Szép cukrostaknyos dolog a házasság meg a hűség. Szükség is volt rá, amíg kevés ember volt a Földön, meg amíg nehéz volt a megélhetés. De ez most megváltozik.
Érdemes megérteni, hogy az ember alapvetően poligám. A férfi is és a nő is. Genetikailag a nőnek is és a férfinak is az az érdeke, hogy minél változatosabb legyen az utódaik eredete. Ha csak egy partnertől van utódja, és az teszem azt érzékeny a kolerára, akkor azt az érzékenységet esélyes, hogy az utódok is öröklik. Ergo egy kolerajárvány az összes utódját elviszi, és ennek oka, hogy csak egy partnerrel párosodott (a partner hibájából neki sem lesz felnőtt utódja). Viszont ha több partnertől van gyereke, akkor a változatosság miatt nagyobb az esélye, hogy valamelyik utódja azért túléli a megpróbáltatásokat, hiszen azért mindegyik csak nem lesz érzékeny a kolerára.
Ez az oka annak, hogy minden ember alapvetően törekszik arra, hogy több partnerrel is összefeküdjön. Ez ösztönös nálunk. (Amit persze felülírhatnak mindenféle társadalmi dolgok, meg egyéb szabályok is, de attól az ösztön még megmarad.)
Ami most zajlik, az nem kizárt, hogy korábban is párszor már megtörtént.
- Mikor jók voltak az életkörülményeink, és elég nagy csoportokban éltünk, akkor esélyes, hogy valami csimpánzokéhoz hasonló csoportokban szaporodtunk. Volt egy alfa hím (aki mindegyik nősténnyel párosodhatott), a többiek meg vagy kaptak nőstényt, vagy nem.
- Ha egy hím nagyon erős volt és nagyon könnyen eltartotta a nőstényeket, akkor talán még el is kergethette az összes rivális hímet, és háremet tarthatott (hasonlóan a gorillákhoz vagy az oroszlánokhoz, ahol egy hím is elég igazából a csoport fennmaradásához, hiszen a kaját könnyű megszerezniük, ahhoz nem kell a hím, megvédeni a csoportot meg egy is elég, mert akkora nagy dög). Lásd mondjuk a sejkek, szultánok háremeit, ami ennek egyfajta megnyilvánulása.
- Ugyanakkor ha szorult a hurok, és nehezebbek lettek az életkörülmények, na meg csökkent a csoportok létszáma, akkor a párválasztás elindult a hűség irányába. A nehéz viszonyok miatt minden hímre szükség volt (vadászatok, stb.), nem nyírhatták ki egymást meg nem kergethették el egymást. És a kis csoport miatt ugye a megcsalás (alfa kikerülése) sem volt járható út. Viszont a hímnek nőstény kellett, ergo szépen kialakultak az 1-1 párkapcsolatok a hűséggel. (Vannak majomfélék, amelyek szintén élethosszig választanak párt - ők is sokszor kis csoportokban élnek.) Ergo itt a nehéz körülmények miatt az emberek feladták a poligámiát. Ez történhetett kb. 75ezer évvel ezelőtt is a Toba vulkán kitörésekor, ami miatt az emberiség létszáma pár ezerre csökkent. Kis csoportok maradtak, nagyon rossz viszonyok között - nem lehetett szó egy alfa hím uralmáról. És máris kialakult a hűség az emberben, ami nagyjából eddig tartott.
Ma viszont megint ez változik meg.
Nagy csoportban élünk, jó életkörülmények között. Elméletileg ugye ez a háremek tartásához, avagy az alfák uralmához vezetne. Viszont közbejönnek olyan "problémák", hogy túl sokan vagyunk, túl sok az alfa egy helyen. Egyszerűen nem tudnak minden nőt megszerezni, hiszen túl sokan lettünk hozzá.
Másik "gond", hogy igazából az utódok felneveléséhez már nem is kell több ember. Elég egy is. Ergo így a nő is és a férfi is nyugodtan belekezdhet a genetikailag belé programozott poligám életstílusba: minél több partnerrel való kapcsolat. Hiszen a születendő gyerek akkor is megéli a felnőttkort, ha az apa vagy az anya épp nincs ott és nem működnek együtt.
Ennyiről szól a mese. Nem korcsosulunk, nem leszünk erkölcstelenek. Egyszerűen csak alkalmazkodunk ahhoz, ami számunkra épp a legmegfelelőbb.
A házasság és a hűség a mostani életkörülmények és társadalmi berendezkedés miatt be fogja zárni a kapuit. És ez így van jól. Majd elő fog jönni újra, ha szükség lesz rá. Addig meg örüljünk, hogy jól élhetünk, és felejtsük el a feleslegessé váló erkölcsi csökevényeket.
Nincsenek állandó értékek, nincsenek örök érvényű erkölcsök. Az erkölcsök változnak, ahogy mi változunk és alkalmazkodunk.
Az élet szép. :)
---
Persze ettől a megcsalás még nem szép dolog.
Ha már megígért valaki valamit egy másik embernek, akkor ugyan tartsa már hozzá magát. Vagy pedig beszéljék meg a dolgot. Szerintem nincs azzal baj, ha egy férfi (vagy egy nő) nem csak egy nővel akar dugni, és többet is akar magának. Csak szóljon erről a partnerének, házastársának, vagy pedig ne ígérgessen. Legyen gerince megmondani a dolgot.
Az ember mindig alkalmazkodik a körülményekhez - most is az történik. És így az emberi erkölcs is változik. Persze sokaknak ez nem tetszik, mert ugye a változást a legtöbb ember nem szereti. És ilyenkor jön az, hogy "jaj de erkölcstelen lett a világ". Nem erkölcstelen. Csak változik.
Szép cukrostaknyos dolog a házasság meg a hűség. Szükség is volt rá, amíg kevés ember volt a Földön, meg amíg nehéz volt a megélhetés. De ez most megváltozik.
Érdemes megérteni, hogy az ember alapvetően poligám. A férfi is és a nő is. Genetikailag a nőnek is és a férfinak is az az érdeke, hogy minél változatosabb legyen az utódaik eredete. Ha csak egy partnertől van utódja, és az teszem azt érzékeny a kolerára, akkor azt az érzékenységet esélyes, hogy az utódok is öröklik. Ergo egy kolerajárvány az összes utódját elviszi, és ennek oka, hogy csak egy partnerrel párosodott (a partner hibájából neki sem lesz felnőtt utódja). Viszont ha több partnertől van gyereke, akkor a változatosság miatt nagyobb az esélye, hogy valamelyik utódja azért túléli a megpróbáltatásokat, hiszen azért mindegyik csak nem lesz érzékeny a kolerára.
Ez az oka annak, hogy minden ember alapvetően törekszik arra, hogy több partnerrel is összefeküdjön. Ez ösztönös nálunk. (Amit persze felülírhatnak mindenféle társadalmi dolgok, meg egyéb szabályok is, de attól az ösztön még megmarad.)
Ami most zajlik, az nem kizárt, hogy korábban is párszor már megtörtént.
- Mikor jók voltak az életkörülményeink, és elég nagy csoportokban éltünk, akkor esélyes, hogy valami csimpánzokéhoz hasonló csoportokban szaporodtunk. Volt egy alfa hím (aki mindegyik nősténnyel párosodhatott), a többiek meg vagy kaptak nőstényt, vagy nem.
- Ha egy hím nagyon erős volt és nagyon könnyen eltartotta a nőstényeket, akkor talán még el is kergethette az összes rivális hímet, és háremet tarthatott (hasonlóan a gorillákhoz vagy az oroszlánokhoz, ahol egy hím is elég igazából a csoport fennmaradásához, hiszen a kaját könnyű megszerezniük, ahhoz nem kell a hím, megvédeni a csoportot meg egy is elég, mert akkora nagy dög). Lásd mondjuk a sejkek, szultánok háremeit, ami ennek egyfajta megnyilvánulása.
- Ugyanakkor ha szorult a hurok, és nehezebbek lettek az életkörülmények, na meg csökkent a csoportok létszáma, akkor a párválasztás elindult a hűség irányába. A nehéz viszonyok miatt minden hímre szükség volt (vadászatok, stb.), nem nyírhatták ki egymást meg nem kergethették el egymást. És a kis csoport miatt ugye a megcsalás (alfa kikerülése) sem volt járható út. Viszont a hímnek nőstény kellett, ergo szépen kialakultak az 1-1 párkapcsolatok a hűséggel. (Vannak majomfélék, amelyek szintén élethosszig választanak párt - ők is sokszor kis csoportokban élnek.) Ergo itt a nehéz körülmények miatt az emberek feladták a poligámiát. Ez történhetett kb. 75ezer évvel ezelőtt is a Toba vulkán kitörésekor, ami miatt az emberiség létszáma pár ezerre csökkent. Kis csoportok maradtak, nagyon rossz viszonyok között - nem lehetett szó egy alfa hím uralmáról. És máris kialakult a hűség az emberben, ami nagyjából eddig tartott.
Ma viszont megint ez változik meg.
Nagy csoportban élünk, jó életkörülmények között. Elméletileg ugye ez a háremek tartásához, avagy az alfák uralmához vezetne. Viszont közbejönnek olyan "problémák", hogy túl sokan vagyunk, túl sok az alfa egy helyen. Egyszerűen nem tudnak minden nőt megszerezni, hiszen túl sokan lettünk hozzá.
Másik "gond", hogy igazából az utódok felneveléséhez már nem is kell több ember. Elég egy is. Ergo így a nő is és a férfi is nyugodtan belekezdhet a genetikailag belé programozott poligám életstílusba: minél több partnerrel való kapcsolat. Hiszen a születendő gyerek akkor is megéli a felnőttkort, ha az apa vagy az anya épp nincs ott és nem működnek együtt.
Ennyiről szól a mese. Nem korcsosulunk, nem leszünk erkölcstelenek. Egyszerűen csak alkalmazkodunk ahhoz, ami számunkra épp a legmegfelelőbb.
A házasság és a hűség a mostani életkörülmények és társadalmi berendezkedés miatt be fogja zárni a kapuit. És ez így van jól. Majd elő fog jönni újra, ha szükség lesz rá. Addig meg örüljünk, hogy jól élhetünk, és felejtsük el a feleslegessé váló erkölcsi csökevényeket.
Nincsenek állandó értékek, nincsenek örök érvényű erkölcsök. Az erkölcsök változnak, ahogy mi változunk és alkalmazkodunk.
Az élet szép. :)
---
Persze ettől a megcsalás még nem szép dolog.
Ha már megígért valaki valamit egy másik embernek, akkor ugyan tartsa már hozzá magát. Vagy pedig beszéljék meg a dolgot. Szerintem nincs azzal baj, ha egy férfi (vagy egy nő) nem csak egy nővel akar dugni, és többet is akar magának. Csak szóljon erről a partnerének, házastársának, vagy pedig ne ígérgessen. Legyen gerince megmondani a dolgot.
(Viszont a reklám nem rossz. Nekem tetszik. :) )