Szerintem a mondandód első fele rögtön ellentétben áll önmagával.
Régen sokkal nagyobb veszélyt jelentettek a természeti kihívások, sokkal kevesebb ember élt a Földön, tehát nem az lett volna a biológiai érdek, hogy minél több pártól minél több és életképesebb gyermeke legyen az embernek?
Manapság viszont, amikor relatív biztonságban és jólétben él a (nyugati) világ és 7,1 milliárdnyian vagyunk a bolygón már nyugodt szívvel bevállalhatjuk a monogámiát? Én egyébként személyesen úgy gondolom, hogy attól vagyunk különbek a többi állattól, hogy képesek vagyunk fölülírni és uralni bizonyos ösztöneinket. Itt nem arról beszélek, hogy egy nem működő párkapcsolatból vagy házasságból nem szabad kiszállni. Csupán annyit mondok, hogy ha már találtunk magunknak párt, akkor ne koslassunk tudatosan mások után, ne szakítsunk egyből ha a legkisebb dolog zavar, hanem előbb üljenek össze a felek és próbálják megoldani a látszólagos problémát. Szerintem nem jó jellemre vall az, ha az első vonzó nővel összefekszel ha a barátnőd mondjuk a szüleivel nyaral két hétig nyáron.
A későbbi fejtegetéseidhez pedig csak annyit szólnék hozzá, hogy lehet, hogy valamilyen szinten igazad van, állatok esetében működhet így, de mint mondtam, attól vagyunk többek az állatoknál, hogy bizonyos keretek között élünk.
Lehet, hogy biológiai szempontból nem érdekes, ha az anya vagy az apa nincs ott a gyerek mellett, de a gyereknek már szerintem ez nem olyan jó dolog... Milyen szülő az, akit csak annyira érdekel a gyereke, hogy a DNS-e továbböröklődjön? Én személy szerint nem volnék képes ilyenre, a gyerek miatt és a nő miatt sem, annál felelősebb embernek tartom magam. Ha sokan vagyunk mi értelme van a puszta gyermeknemzésnek, mikor nem is fogod ismerni soha a saját utódaidat? Számomra a jólét pont azt jelenti, hogy több idő marad az utódaim gondozására és nem kell attól tartanom, hogy odaérjek a következő nőhöz mielőtt a farkasok megeszik az előző kölyköm.
Az igaz, hogy többnyire nincsenek állandó értékek és állandó erkölcsök, javíts ki ha tévedek, de soha nem hurrogtak le senkit, ha együtt maradt az első feleségével és alapos gondját viselte mind neki, mind a gyerekeinek ahelyett, hogy simán továbbállt volna.
Régen sokkal nagyobb veszélyt jelentettek a természeti kihívások, sokkal kevesebb ember élt a Földön, tehát nem az lett volna a biológiai érdek, hogy minél több pártól minél több és életképesebb gyermeke legyen az embernek?
Manapság viszont, amikor relatív biztonságban és jólétben él a (nyugati) világ és 7,1 milliárdnyian vagyunk a bolygón már nyugodt szívvel bevállalhatjuk a monogámiát? Én egyébként személyesen úgy gondolom, hogy attól vagyunk különbek a többi állattól, hogy képesek vagyunk fölülírni és uralni bizonyos ösztöneinket. Itt nem arról beszélek, hogy egy nem működő párkapcsolatból vagy házasságból nem szabad kiszállni. Csupán annyit mondok, hogy ha már találtunk magunknak párt, akkor ne koslassunk tudatosan mások után, ne szakítsunk egyből ha a legkisebb dolog zavar, hanem előbb üljenek össze a felek és próbálják megoldani a látszólagos problémát. Szerintem nem jó jellemre vall az, ha az első vonzó nővel összefekszel ha a barátnőd mondjuk a szüleivel nyaral két hétig nyáron.
A későbbi fejtegetéseidhez pedig csak annyit szólnék hozzá, hogy lehet, hogy valamilyen szinten igazad van, állatok esetében működhet így, de mint mondtam, attól vagyunk többek az állatoknál, hogy bizonyos keretek között élünk.
Lehet, hogy biológiai szempontból nem érdekes, ha az anya vagy az apa nincs ott a gyerek mellett, de a gyereknek már szerintem ez nem olyan jó dolog... Milyen szülő az, akit csak annyira érdekel a gyereke, hogy a DNS-e továbböröklődjön? Én személy szerint nem volnék képes ilyenre, a gyerek miatt és a nő miatt sem, annál felelősebb embernek tartom magam. Ha sokan vagyunk mi értelme van a puszta gyermeknemzésnek, mikor nem is fogod ismerni soha a saját utódaidat? Számomra a jólét pont azt jelenti, hogy több idő marad az utódaim gondozására és nem kell attól tartanom, hogy odaérjek a következő nőhöz mielőtt a farkasok megeszik az előző kölyköm.
Az igaz, hogy többnyire nincsenek állandó értékek és állandó erkölcsök, javíts ki ha tévedek, de soha nem hurrogtak le senkit, ha együtt maradt az első feleségével és alapos gondját viselte mind neki, mind a gyerekeinek ahelyett, hogy simán továbbállt volna.