"A különbség ember és állat, illetve ember és ember között, hogy igen valaki tud(akar) uralkodni egyes ösztönein, és valaki nem.Az hogy ez miként történik meg, egyes érzelmek, más ösztönök hatására, az nem mindegy?!"
Írtam is, és továbbra is csak azt tudoim írni: Amikor egy ösztönödön/érzelmeden uralkodsz, akkor voltaképpen egy másik ösztönt/érzelmet tolsz előtérbe az előző helyett.
Tehát valójában NEM uralkodsz az ösztöneiden, hanem csak a fontossági sorrendükön változtatsz.
"Aki megerőszakol egy tinit, az akkor akár elfogadható viselkedés is lehet?"
Írtam ilyet? Nem emlékszem, de ha gondolod, idézhetsz tőlem.
"Igen, ösztönösen írtam neked, indulatosan.Ez így van rendjén, és bízom benne, hogy még a legtöbb ember így érez, és csak kevesen úgy, ahogyan te.Dehogy tekintelek ellenségnek, ez hülyeség!"
Most ellentmondtál önmagadnak. (Már ha az ellenséget te is úgy értelmezed, mint én: átvitt értelemben.)
"Legszívesebben lehet, hogy fejen vágnálak most, mert ennyire nem értünk egyet,de hidd el, hogy nem tenném meg személyesen.És nem az általad felhozott érvek, következmények miatt."
Igen, én is úgy gondolom, hogy a 195 centim és a közel mázsányi súlyom lényegesen többet nyomna a latban, mint az ide leírt érvek. :)
Egyébként meg nekem eszembe sem jutna fejbe vágni senkit csak azért, mert mást gondol, mint én (kivéve persze azt az esetet, mikor az eltérő véleménye a gyakorlatban, mondjuk közvetett módon is kárt okoz számomra). És még csak uralkodnom sem kellene emiatt magamon, mert fel sem merül ilyesmi bennem. És nem a társadalmi nyomás meg egyéb baromságok miatt. Sőt, még csak nem is más érzelmeim vagy öszöneim miatt, amelyek elnyomnának egy ilyen késztetést.
Hanem azért, mert egyszerűen semmilyen indulatot nem vált ki belőlem az, amit írsz. Teljesen semleges számomra.
/ Tisztában vagyok vele, hogy mikor és hogyan mozgatnak az ösztönök, és racionális gondolkodással kiegészítve el is fogadom őket úgy, ahogy azok vannak. Nem akarom elnyomni őket, hanem irányítani és használni próbálom. Ez a saját magam felé megnyilvánuló elfogadás szerintem sokkal közelebb áll az ösztönökön való _valódi_ uralkodáshoz; mintsem az, mikor kisebb-nagyobb sikerrel elnyomod magadban, ahogy azt te most próbáltad tenni. /
Írtam is, és továbbra is csak azt tudoim írni: Amikor egy ösztönödön/érzelmeden uralkodsz, akkor voltaképpen egy másik ösztönt/érzelmet tolsz előtérbe az előző helyett.
Tehát valójában NEM uralkodsz az ösztöneiden, hanem csak a fontossági sorrendükön változtatsz.
"Aki megerőszakol egy tinit, az akkor akár elfogadható viselkedés is lehet?"
Írtam ilyet? Nem emlékszem, de ha gondolod, idézhetsz tőlem.
"Igen, ösztönösen írtam neked, indulatosan.Ez így van rendjén, és bízom benne, hogy még a legtöbb ember így érez, és csak kevesen úgy, ahogyan te.Dehogy tekintelek ellenségnek, ez hülyeség!"
Most ellentmondtál önmagadnak. (Már ha az ellenséget te is úgy értelmezed, mint én: átvitt értelemben.)
"Legszívesebben lehet, hogy fejen vágnálak most, mert ennyire nem értünk egyet,de hidd el, hogy nem tenném meg személyesen.És nem az általad felhozott érvek, következmények miatt."
Igen, én is úgy gondolom, hogy a 195 centim és a közel mázsányi súlyom lényegesen többet nyomna a latban, mint az ide leírt érvek. :)
Egyébként meg nekem eszembe sem jutna fejbe vágni senkit csak azért, mert mást gondol, mint én (kivéve persze azt az esetet, mikor az eltérő véleménye a gyakorlatban, mondjuk közvetett módon is kárt okoz számomra). És még csak uralkodnom sem kellene emiatt magamon, mert fel sem merül ilyesmi bennem. És nem a társadalmi nyomás meg egyéb baromságok miatt. Sőt, még csak nem is más érzelmeim vagy öszöneim miatt, amelyek elnyomnának egy ilyen késztetést.
Hanem azért, mert egyszerűen semmilyen indulatot nem vált ki belőlem az, amit írsz. Teljesen semleges számomra.
/ Tisztában vagyok vele, hogy mikor és hogyan mozgatnak az ösztönök, és racionális gondolkodással kiegészítve el is fogadom őket úgy, ahogy azok vannak. Nem akarom elnyomni őket, hanem irányítani és használni próbálom. Ez a saját magam felé megnyilvánuló elfogadás szerintem sokkal közelebb áll az ösztönökön való _valódi_ uralkodáshoz; mintsem az, mikor kisebb-nagyobb sikerrel elnyomod magadban, ahogy azt te most próbáltad tenni. /