"Én nem gondolkodtam el rajta, hogy megverjelek, csupán azt írtam, hogy legszívesebben fejen vágnálak, de egyből hozzátettem, hogy személyesen ezt nem tenném meg, tudnék magamon uralkodni."
Nem arról beszéltem, hogy tudnál-e magadon uralkodni, hanem arról, hogy elgondolkodtál rajta. És igen, elgondolkodtál rajta, mert máskülönben fel sem merült volna a dolog.
"Nem következik belőle, hogy le akarlak vagy meg akarlak győzni, esetleg meg akarom változtatni a véleményedet."
Aha. Szóval nem akarsz változtatni a másikon, csak simán fejbevágnád, mert mást gondol. Na ilyet sem hallottam még. :)) Fejbevágnád a másként gondolkodásért - de nem azért, hogy esetleg megváltozzon? Akkor mire fel a fejbevágás? Bosszú, vagy mi? Fura ez nekem. :)
"azt állítottad, hogy mi, mindannyian elnyomjuk ösztöneinket"
Hol írtam, hogy mindannyian? Sehol. A feltételezésed téves.
"Majd ha egyszer rádtalál a szerelem"
A szerelem múlandó dolog. Az érzelmek nagy többsége pedig nem hat rám, nem részei az életemnek, hiszen értelmetlenek már számomra. Amiről beszélsz, az nálam már túlhaladott dolog.
"Nem cselekedhetsz mindig ösztönösen és önző módon, megbántva, megalázva azokat, akiket elvileg szeretsz."
Úgy látom, még midig nem érted. A szeretet is ösztönből fakad. Mikor szeretsz, azt egy ösztönöd váltja ki. Pl. a szerelmet a szaporodási ösztön.
/Vicces megfogalmazásban:
'A szerelem definiálhatóan amortizálódott peripólusos komplexuma mindazon, hol a depresszív neurózis, hol pedig a patetikus levitáció szintjén önmegvédő emulációknak, amelyek a pszeudoindividualisztikus szubkollagenizáció révén diffundálódott kvázi habituációs érzések által retifisizálódott egocentrumban kiváltják a: "de jó lenne egyet dugni" érzést!' /
Vicces, viszont a lényegét tekintve igaz. ;)
Te a szerelmet éled meg azért, hogy szaporodj és hogy az utódaidat felneveld. Én meg kihagyom ezt a közbeeső fokozatot, mert felesleges számomra. Tudatosan élem az életem nagy részét, ösztönök által, viszont a legtöbb esetben érzelmek nélkül vezérelve. Van ugye az ösztön, az érzelem, és a tudatos gondolkodás. Az ösztön egyfajta alap, ami (kisebb megszorításokkal) genetikailag van belénk kódolva. Az érzelmek többségét pedig a természet azért hozta létre nekünk, hogy amíg nem tudunk gondolkodni (mert régebben nem annyira tudtunk), valami segítsen irányítani minket. Mindezt azért, hogy hatékonyabbak legyünk. Ilyen a szeretet, a szerelem, a barátság, stb. Pl. a bartáság egy olyan érzelem, ami az emberek hatékony együttműködését segíti, és támogatja azt, hogy akik már korábban együtt tudtak működni a másikkal, azok maradjanak is együtt, mert úgy hatékonyak. Ezt régebben az ember tudatosan nem fogta fel, nem tudta, hogy a másikkal együtt kellene működnie a hatékonyság miatt - szükség volt egy érzelemre, hogy mégis így cselekedjen. Ez lett a barátság.
Viszont mivel már tudunk gondolkodni, így az ösztön és a tudatos gondolkodás között beékelődött érzelmekre már nincs szükség, hiszen a gondolkodás hatékonyabb az érzelemnél. Legalábbis nekem nem kellenek. ;)
Nem arról beszéltem, hogy tudnál-e magadon uralkodni, hanem arról, hogy elgondolkodtál rajta. És igen, elgondolkodtál rajta, mert máskülönben fel sem merült volna a dolog.
"Nem következik belőle, hogy le akarlak vagy meg akarlak győzni, esetleg meg akarom változtatni a véleményedet."
Aha. Szóval nem akarsz változtatni a másikon, csak simán fejbevágnád, mert mást gondol. Na ilyet sem hallottam még. :)) Fejbevágnád a másként gondolkodásért - de nem azért, hogy esetleg megváltozzon? Akkor mire fel a fejbevágás? Bosszú, vagy mi? Fura ez nekem. :)
"azt állítottad, hogy mi, mindannyian elnyomjuk ösztöneinket"
Hol írtam, hogy mindannyian? Sehol. A feltételezésed téves.
"Majd ha egyszer rádtalál a szerelem"
A szerelem múlandó dolog. Az érzelmek nagy többsége pedig nem hat rám, nem részei az életemnek, hiszen értelmetlenek már számomra. Amiről beszélsz, az nálam már túlhaladott dolog.
"Nem cselekedhetsz mindig ösztönösen és önző módon, megbántva, megalázva azokat, akiket elvileg szeretsz."
Úgy látom, még midig nem érted. A szeretet is ösztönből fakad. Mikor szeretsz, azt egy ösztönöd váltja ki. Pl. a szerelmet a szaporodási ösztön.
/Vicces megfogalmazásban:
'A szerelem definiálhatóan amortizálódott peripólusos komplexuma mindazon, hol a depresszív neurózis, hol pedig a patetikus levitáció szintjén önmegvédő emulációknak, amelyek a pszeudoindividualisztikus szubkollagenizáció révén diffundálódott kvázi habituációs érzések által retifisizálódott egocentrumban kiváltják a: "de jó lenne egyet dugni" érzést!' /
Vicces, viszont a lényegét tekintve igaz. ;)
Te a szerelmet éled meg azért, hogy szaporodj és hogy az utódaidat felneveld. Én meg kihagyom ezt a közbeeső fokozatot, mert felesleges számomra. Tudatosan élem az életem nagy részét, ösztönök által, viszont a legtöbb esetben érzelmek nélkül vezérelve. Van ugye az ösztön, az érzelem, és a tudatos gondolkodás. Az ösztön egyfajta alap, ami (kisebb megszorításokkal) genetikailag van belénk kódolva. Az érzelmek többségét pedig a természet azért hozta létre nekünk, hogy amíg nem tudunk gondolkodni (mert régebben nem annyira tudtunk), valami segítsen irányítani minket. Mindezt azért, hogy hatékonyabbak legyünk. Ilyen a szeretet, a szerelem, a barátság, stb. Pl. a bartáság egy olyan érzelem, ami az emberek hatékony együttműködését segíti, és támogatja azt, hogy akik már korábban együtt tudtak működni a másikkal, azok maradjanak is együtt, mert úgy hatékonyak. Ezt régebben az ember tudatosan nem fogta fel, nem tudta, hogy a másikkal együtt kellene működnie a hatékonyság miatt - szükség volt egy érzelemre, hogy mégis így cselekedjen. Ez lett a barátság.
Viszont mivel már tudunk gondolkodni, így az ösztön és a tudatos gondolkodás között beékelődött érzelmekre már nincs szükség, hiszen a gondolkodás hatékonyabb az érzelemnél. Legalábbis nekem nem kellenek. ;)