"Ahogy asszem te is írtad, ha a társadalomnak ez nem jó, akkor nyilván a dolog nem lesz etikus."
Ez nem ilyen egyszerű, mert ha egy adott társadalmi csoport viszont nagy hasznot húz mások elnyomásából, és konkrétan ők a hatalommal bírók, akkor nyilván arra fognak törekedni, hogy konzerválják ezt az állapotot (ld. egyházi törvénykezések nőket elnyomó elemei).
A negatív hatások hosszú távon fognak jelentkezni, mert abban a társadalomban, ahol sokan kényszer alatt, elnyomásban élnek, nem működik úgy az együttműködés, mint azokban, ahol ez a kölcsönös hasznosságon alapul (épp azért, mert MINDENKI más elánnal csinál olyan dolgot, amit kötelességből kell tennie, és olyat, ami az ő érdeke is...). Lehet, hogy több száz évig elvegetál így egy társadalom, de a külső behatásokkal szemben nem fog tudni olyan jól reagálni, és valószínűbb, hogy összeomlik, nem pedig átalakul, mert hiányzik a valódi összefogásból, kölcsönös segítésből származó ellenállóképesség (ld. Közel-Kelet ma).
(Csak egy plasztikus példa: Ha a nők arra vannak nevelve, hogy magatehetetlenek legyenek, egy férfira utalva tudjanak csak élni, azzal a társadalom fele ki is van vonva az érdemi termelésből, innováció-gyártásból, stb. Ha pedig valami miatt a férfi elhagyja a családot / meghal, stb., az egész család túlélési esélyei drasztikusan csökkennek. Ha a nő is egyenrangú fél, akkor viszont több lábon áll a család + pl. egy esetleges háborúban nem csak a férje mögé húzódik, aztán várja, hogy mikor lövik le őt is, hanem maga is tevékenyen részt vesz a szerettei megvédésében, ami nyilvánvalóan hatékonyabb, mint a passzív hozzáállás, amire az elnyomott lányokat nevelik.)
Ez nem ilyen egyszerű, mert ha egy adott társadalmi csoport viszont nagy hasznot húz mások elnyomásából, és konkrétan ők a hatalommal bírók, akkor nyilván arra fognak törekedni, hogy konzerválják ezt az állapotot (ld. egyházi törvénykezések nőket elnyomó elemei).
A negatív hatások hosszú távon fognak jelentkezni, mert abban a társadalomban, ahol sokan kényszer alatt, elnyomásban élnek, nem működik úgy az együttműködés, mint azokban, ahol ez a kölcsönös hasznosságon alapul (épp azért, mert MINDENKI más elánnal csinál olyan dolgot, amit kötelességből kell tennie, és olyat, ami az ő érdeke is...). Lehet, hogy több száz évig elvegetál így egy társadalom, de a külső behatásokkal szemben nem fog tudni olyan jól reagálni, és valószínűbb, hogy összeomlik, nem pedig átalakul, mert hiányzik a valódi összefogásból, kölcsönös segítésből származó ellenállóképesség (ld. Közel-Kelet ma).
(Csak egy plasztikus példa: Ha a nők arra vannak nevelve, hogy magatehetetlenek legyenek, egy férfira utalva tudjanak csak élni, azzal a társadalom fele ki is van vonva az érdemi termelésből, innováció-gyártásból, stb. Ha pedig valami miatt a férfi elhagyja a családot / meghal, stb., az egész család túlélési esélyei drasztikusan csökkennek. Ha a nő is egyenrangú fél, akkor viszont több lábon áll a család + pl. egy esetleges háborúban nem csak a férje mögé húzódik, aztán várja, hogy mikor lövik le őt is, hanem maga is tevékenyen részt vesz a szerettei megvédésében, ami nyilvánvalóan hatékonyabb, mint a passzív hozzáállás, amire az elnyomott lányokat nevelik.)