"A nők egy része (tisztelet a kivételnek) riválisként tekint a férfiakra, egy legyőzendő ellenfelet látnak bennük. Meg akarják előzni őket mindenben, akár a helyükre is akarnak lépni."
Ez azért sokszor a hagyományos "előjogaikat" féltő, konkurenciától tartó férfiak frusztrációja csak... :) Egyébként meg miért ne léphetnének bizonyos területeken a férfiak helyére nők, ha ők is ugyanolyan jól értenek az adott dologhoz? (Most elsősorban munkaügyi kérdésekre gondolok, amiben sajnos a zengzetes elvek ellenére még mindig nincs egyenlőség.)
"Abba meg már ne is gondoljunk bele, hogy egy mai felvilágosult férfi vajon mit tehet arról, ami mondjuk 400 éve volt."
Ebben igazad van, nem helyes a mai férfiakon leverni több száz év felhalmozódott sérelmét. Viszont sajnos még ma is rengeteg férfi gondolja úgy, hogy az volt a helyes, amikor a nőknek a fakanál mellett volt a helyük... -,- Ennek nyilván egyrészt az az oka, hogy bizonyos (eddig jogtalanul birtokolt, de már megszokott) előnyöket óhatatlanul elvesztenek a férfiak, más részről pedig az új helyzettől való félelem, a "férfi-identitás" átalakulásától való félelem. Magyarul a beszariság. :P :) Pl. egy okos, tájékozott, önálló nőt nyilván nehezebb levenni a lábáról mint egy tudatlan fruskát, aki boci szemekkel nézi A Csodálatos Férfit, amint az előadást tart neki a világ dolgairól... :) De egy belevaló, tehetséges hímnek ez nem ijesztő körülmény, hanem kihívás... Arról nem beszélve, hogy míg előbbi nőből valódi, hasznos, minden területen (khmm) tevékeny társ lehet később, addig utóbbit valószínűleg élete végéig el kell tartani, szórakoztatni, vezetgetni, kiszolgálni, stb. Kinek mi kell, el lehet gondolkodni rajta... :)
Csak azt tudom mondani, hogy a nők elsöprő többségéneknek tényleg nem az az célja, hogy a pasiknak rossz legyen (ugyanis belátják, hogy attól még nekik nem lesz jobb...), hanem az, hogy végre nekik is meglegyenek ugyanazok a lehetőségeik, VALÓS jogaik az olyan dolgokkal kapcsolatban, amik kurvára nem függnek attól, hogy valaki herékkel vagy petefészekkel született. Korábban ugyanis ennek az egyszerű biológiai állapotnak a hatása (teljesen indokolatlanul) az élet minden területére rányomta a nőkre nézve általában korlátozó bélyegét.
Az viszont, hogy ezt kimondjuk, és teszünk ellene, még nem elvakult feminizmus. Nyilván túlzásokba nem kell esni (számomra ilyen pl. a női testépítők, súlyemelők és női bányászok esete, katonának sem vagyunk szerintem alkalmasak, de pl. azt sem támogatom, hogy minden áron oldjuk meg, hogy a férfiak is tudjanak hasfalon belül gyereket kihordani, és erre kötelezhetőek legyenek - átvéve a nőktől a feladat egy részét, mert nem szeretem a természetes folyamatok megerőszakolását). De alapjaiban a feminizmus NEM a férfiak elnyomásáról szól, nem ugyanaz mint a hímsovinizmus, csak ellentétes előjellel (az a nősovinizmus). Egyébként pedig az egyenlőségi törekvésekkel a férfiak is jól járnának (már hoztam rá számtalan példát, de pl. ilyen lehet az is, hogy ha szeretnék, a pasik is dönthessenek úgy, hogy pl. gyesre mennek, és ők maradnak otthon a gyerekkel, amíg kicsi (technikailag megoldható). Nagyon sok férfi kiváló apa, ugyanúgy megérdemelné, hogy pihenjen egy kicsit, és több időt tölthessen a gyerekével. Jelenleg erre pl. nemigen van lehetőségetek.)
"Nem ellenfelet kellene látnunk egymásban; nem egy olyat, akin uralkodnunk kell, vagy akit le kell győznünk mindenáron. Hanem társat, akivel együtt tudunk működni."
Teljesen egyetértek. Ehhez viszont párbeszéd kell, és meg kell próbálni kölcsönösen megérteni a másikat. Tudom, hogy férfinak lenni sem könnyű manapság (tarthatunk egymás vállán sírós napot :)). (Egyébként ezzel kapcsolatban még az előző témához eszembe jutott, hogy a nőket elnyomó társadalmak igazából a férfiakra is nagyobb terhet rónak, hiszen ez esetben nekik egyedül kell eltartaniuk, működtetniük az egész rendszert...)
"Na ezt próbáld meg megmagyarázni egy "védjük meg a nőket a gonosz férfiaktól"-féle feministának, vagy egy TV előtt sört vedelő hímsoviniszta majomnak...! :)"
Hát igen, az ilyeneket össze kéne zárni, kilőni a Marsra, aztán kezdjenek egymással amit tudnak...
Ez azért sokszor a hagyományos "előjogaikat" féltő, konkurenciától tartó férfiak frusztrációja csak... :) Egyébként meg miért ne léphetnének bizonyos területeken a férfiak helyére nők, ha ők is ugyanolyan jól értenek az adott dologhoz? (Most elsősorban munkaügyi kérdésekre gondolok, amiben sajnos a zengzetes elvek ellenére még mindig nincs egyenlőség.)
"Abba meg már ne is gondoljunk bele, hogy egy mai felvilágosult férfi vajon mit tehet arról, ami mondjuk 400 éve volt."
Ebben igazad van, nem helyes a mai férfiakon leverni több száz év felhalmozódott sérelmét. Viszont sajnos még ma is rengeteg férfi gondolja úgy, hogy az volt a helyes, amikor a nőknek a fakanál mellett volt a helyük... -,- Ennek nyilván egyrészt az az oka, hogy bizonyos (eddig jogtalanul birtokolt, de már megszokott) előnyöket óhatatlanul elvesztenek a férfiak, más részről pedig az új helyzettől való félelem, a "férfi-identitás" átalakulásától való félelem. Magyarul a beszariság. :P :) Pl. egy okos, tájékozott, önálló nőt nyilván nehezebb levenni a lábáról mint egy tudatlan fruskát, aki boci szemekkel nézi A Csodálatos Férfit, amint az előadást tart neki a világ dolgairól... :) De egy belevaló, tehetséges hímnek ez nem ijesztő körülmény, hanem kihívás... Arról nem beszélve, hogy míg előbbi nőből valódi, hasznos, minden területen (khmm) tevékeny társ lehet később, addig utóbbit valószínűleg élete végéig el kell tartani, szórakoztatni, vezetgetni, kiszolgálni, stb. Kinek mi kell, el lehet gondolkodni rajta... :)
Csak azt tudom mondani, hogy a nők elsöprő többségéneknek tényleg nem az az célja, hogy a pasiknak rossz legyen (ugyanis belátják, hogy attól még nekik nem lesz jobb...), hanem az, hogy végre nekik is meglegyenek ugyanazok a lehetőségeik, VALÓS jogaik az olyan dolgokkal kapcsolatban, amik kurvára nem függnek attól, hogy valaki herékkel vagy petefészekkel született. Korábban ugyanis ennek az egyszerű biológiai állapotnak a hatása (teljesen indokolatlanul) az élet minden területére rányomta a nőkre nézve általában korlátozó bélyegét.
Az viszont, hogy ezt kimondjuk, és teszünk ellene, még nem elvakult feminizmus. Nyilván túlzásokba nem kell esni (számomra ilyen pl. a női testépítők, súlyemelők és női bányászok esete, katonának sem vagyunk szerintem alkalmasak, de pl. azt sem támogatom, hogy minden áron oldjuk meg, hogy a férfiak is tudjanak hasfalon belül gyereket kihordani, és erre kötelezhetőek legyenek - átvéve a nőktől a feladat egy részét, mert nem szeretem a természetes folyamatok megerőszakolását). De alapjaiban a feminizmus NEM a férfiak elnyomásáról szól, nem ugyanaz mint a hímsovinizmus, csak ellentétes előjellel (az a nősovinizmus). Egyébként pedig az egyenlőségi törekvésekkel a férfiak is jól járnának (már hoztam rá számtalan példát, de pl. ilyen lehet az is, hogy ha szeretnék, a pasik is dönthessenek úgy, hogy pl. gyesre mennek, és ők maradnak otthon a gyerekkel, amíg kicsi (technikailag megoldható). Nagyon sok férfi kiváló apa, ugyanúgy megérdemelné, hogy pihenjen egy kicsit, és több időt tölthessen a gyerekével. Jelenleg erre pl. nemigen van lehetőségetek.)
"Nem ellenfelet kellene látnunk egymásban; nem egy olyat, akin uralkodnunk kell, vagy akit le kell győznünk mindenáron. Hanem társat, akivel együtt tudunk működni."
Teljesen egyetértek. Ehhez viszont párbeszéd kell, és meg kell próbálni kölcsönösen megérteni a másikat. Tudom, hogy férfinak lenni sem könnyű manapság (tarthatunk egymás vállán sírós napot :)). (Egyébként ezzel kapcsolatban még az előző témához eszembe jutott, hogy a nőket elnyomó társadalmak igazából a férfiakra is nagyobb terhet rónak, hiszen ez esetben nekik egyedül kell eltartaniuk, működtetniük az egész rendszert...)
"Na ezt próbáld meg megmagyarázni egy "védjük meg a nőket a gonosz férfiaktól"-féle feministának, vagy egy TV előtt sört vedelő hímsoviniszta majomnak...! :)"
Hát igen, az ilyeneket össze kéne zárni, kilőni a Marsra, aztán kezdjenek egymással amit tudnak...