"Oké, ez is igaz (bár azt hozzátenném, hogy sokszor nem érdek nélkül teszik ezt...). "
Egyik fél sem érdek nélkül teszi. Mint ahogy a férfiak között van, aki azért diszkriminál pozitívan, hogy ezzel megszerezze a nőt; úgy van nő, aki ... hogyismondjam ... nem feltétlen a szakmai hozzáértésével próbál előnyt kicsikarni magának, hanem mondjuk a francia nyelvtudásával.
Ezt mindkét fél részéről problémásnak tartom.
"még mindig kicsit kinézik a nőket"
Ez valahol érthető is. Szokatlan nekik. Mintha én bemennék egy varrodába varróbácsinak. Szerinted hogy néznének rám? Kb. mint egy elmeháborodottra. :)
Egyébként nem tudom, láttál-e már azon abajogni férfiakat, hogy egy alapvetően női munkakörben őket negatívan diszkriminálják? Mert én még nem.
Namármost vagy nem szokták a férfiakat negatívan diszkriminálni ilyen helyeken (amit azért nehezen hinnék el), vagy pedig a férfiak nem nyavajognak, meg nem képzelnek be minden negatív eseményt ellenük irányuló "ez biztos azért van, mert férfi vagyok" támadásnak.
Szerinted?
"nem az első pillanattól kezeltek egyenrangú kollégaként mint a fiúkat"
Ez mondjuk már nem annyira jó. Sajnos van ilyen is.
"azért kellett titkolnia a terhességét ameddig csak lehetett, mert akkor volt esedékes az előléptetése"
Nézd, ez valahol érthető is részükről; én is ezt tenném. És nem azért, mert hűde utálom meg alacsonyabbrendűnek tartom a nőket. Hanem egyszerűen azért, mert b@szott sok pénzbe kerül, ha nem dolgozik, hanem otthon van a gyerekkel.
Hogy más példát ne mondjak, a tágabb családomban is van egy lyányka. Bement dolgozni a mukahelyére, majd kb. egy év múlva megszülte az első gyerekét. Mire az első gyerek óvodába ment, már a második is megszületett. A munkáltató látta őt az első évben, azóta meg csak fizet utána, mint a katonatiszt, lassan hatodik éve. Szerinted? Hat év, amiből még egyet sem dolgozott ott, viszont a helyét fenn kell tartani, stb. Varázslatos lehet számára. Most ha 20 alkalmazottból van neki 10 nő alkalmazottja, akik közül csak 3 ugyanezt csinálja, máris tönkremegy a szerencsétlen. Csoda, ha nem tetszik ez neki, és minden nőben potenciális bevételkiesést lát?
Ezzel kapcsolatban egyébként egy remek írás eleje (valószínű, hogy már olvastad is, de talán már az izén is volt fent, csak az eredeti blog megszűnt):
tcafe.blog.hu/2013/06/26/jakab_andor_tolem_ezert_nem_kapsz_munkat
Értem én, hogy a gyerekszülés fontos és szép dolog. De sajnos a társadalmunkban nem megfeleően van kezelve ez a probléma. Karriert akar valaki, közben meg otthon ül a gyerekkel? Most vagy ez, vagy az - döntse el. Vagy pedig társadalmilag kell rá találni megoldást.
Tudom, nem a nő tehet arról, hogy ő szül. Nem az ő hibája, hogy neki kell ezt megtenni. De ezen változtatni nem tudunk, ha belegebedünk sem. Ergo el kell fogadni a dolgot, mint ahogy azt is elfogadjuk, hogy nem tudunk supermenként repülni, vagy hogy nem tudunk felugrani a Holdig. Vannak bizonyos korlátok, amelyeket nem tudunk átlépni, és együtt kell élnünk vele. Ergo egy nőnek el kell döntenie, hogy gyereket akar, vagy karriert. (Vagy pedig megoldást kell találnia rá, hogy ha mindkettőt akarja.)
A természet szerintem nem véletlenül intézte úgy annak idején, hogy a férfiak mentek vadászni, a nők meg otthon maradtak a gyerekkel. Persze, meg lehet ezt fordítani manapság, de ez azért elég új dolog még a mi társadalmunknak, így addig is, amíg megoldást találunk erre a problémára, muszáj elfogadnunk bizonyos ebből fakadó hátrányokat.
Egy munkáltatónak pedig egyértelmű, hogy neki nem számít, hogy ki férfi és ki nő - neki a hatékonyság számít. Márpedig az otthon a gyerekkel foglalkozó nő neki nem termel semmit.
Ráadásul az ismerősöd hazudott.
Gondolod ha csak minden 10. nő hazudik így és vágja át a munkáltatóját, akkor csoda, hogy azt kérdezi mindenki tőled, hogy mikor tervezel szülni??? Persze, hogy azt kérdezi; én is azt kérdezném. Ezek az előítéletek, amikről beszéltél, bizony nem kis részben a többi nőnek is köszönhető - lásd a fentebbi a példát. Ha az alkalmazottam így hazudna nekem, az tuti, hogy a büdös életben nem lenne többet előléptetve. Sőt, amint a legcsekélyebb esélyem van rá, hogy kirúgjam, meg is teszem. Utána persze majd jönnek a "bezzeg, mert nő vagyok, azért" féle védekező szöveggel. Pedig nem arról lenne ekkor sem szó, hogy azért dobtam ki, mert nő. Hanem arról szólna a fáma, hogy amelyik alkalmazottamban nem tudok megbízni, abban nem is akarok megbízni, sőt, munkát sem akarok neki adni. Ne várja el senki, hogy aki hazudik nekem, annak majd én adok munkát.
"A nők átlagkeresete - ugyanolyan végzettség, munkakör betöltése esetén is - valahogy mégis mindig alatta marad a férfiak átlagkeresetének... Ez viszont a valóság"
- Vannak munkakörök, ahol fix fizetés van. Ott mindenki ugyanannyit keres azoos munkakörben, mert feketén-fehéren le van írva a munkaköröknél. Ennél a verziónál nincs mellébeszéd.
- Vannak munkakörök, ahol fix fizetés van, és a nők többet keresnek (törvényileg), mert ők nők, ráadásul kisebb szintű elvárás is van feléjük azonos beosztás esetén. (Ennek fordítottjáról nem tudok.)
- És vannak olyan munkakörök, ahol nem fix a fizetés, hanem alku tárgya. A felvételkor a munkáltató és a munkavállaló megegyeznek, hogy a munkavállaló mennyit kapjon. Ismétlem: megegyeznek. Ergo a nő elfogadja azt, amit kap.
Mondd, mit tehet bárki is arról, ha egy nő kevesebbel is megelégszik? Ezek után meg azzal jönni, hogy "szegény nők kevesebbet keresnek"... Nem kicsit furcsa dolog. Ők vállalták. Ha nem tetszik nekik, kérjenek többet. Ez ennyire egyszerű. Ja, hogy a másik aláígér? Hát ez van, de erről már nem a munkáltató tehet. (Egyébként több szakmában is megvan az, hogy egymásnak ígérnek alá az emberek, utána meg csodálkoznak, hogy milyen keveset kapnak. Miközben csak annyit kellene tenniük, hogy öszefognak és egyikük sem megy le egy adott szint alá. De ez idehaza nemigen szokott működni. :) )
"Név nélkül kéne minden ilyen pályázatot elbírálni, valóban csak a kvalitások alapján."
Ez pl. egy okos ötlet. Ahol megoldható, ott mindenképpen így kellene.
Egyik fél sem érdek nélkül teszi. Mint ahogy a férfiak között van, aki azért diszkriminál pozitívan, hogy ezzel megszerezze a nőt; úgy van nő, aki ... hogyismondjam ... nem feltétlen a szakmai hozzáértésével próbál előnyt kicsikarni magának, hanem mondjuk a francia nyelvtudásával.
Ezt mindkét fél részéről problémásnak tartom.
"még mindig kicsit kinézik a nőket"
Ez valahol érthető is. Szokatlan nekik. Mintha én bemennék egy varrodába varróbácsinak. Szerinted hogy néznének rám? Kb. mint egy elmeháborodottra. :)
Egyébként nem tudom, láttál-e már azon abajogni férfiakat, hogy egy alapvetően női munkakörben őket negatívan diszkriminálják? Mert én még nem.
Namármost vagy nem szokták a férfiakat negatívan diszkriminálni ilyen helyeken (amit azért nehezen hinnék el), vagy pedig a férfiak nem nyavajognak, meg nem képzelnek be minden negatív eseményt ellenük irányuló "ez biztos azért van, mert férfi vagyok" támadásnak.
Szerinted?
"nem az első pillanattól kezeltek egyenrangú kollégaként mint a fiúkat"
Ez mondjuk már nem annyira jó. Sajnos van ilyen is.
"azért kellett titkolnia a terhességét ameddig csak lehetett, mert akkor volt esedékes az előléptetése"
Nézd, ez valahol érthető is részükről; én is ezt tenném. És nem azért, mert hűde utálom meg alacsonyabbrendűnek tartom a nőket. Hanem egyszerűen azért, mert b@szott sok pénzbe kerül, ha nem dolgozik, hanem otthon van a gyerekkel.
Hogy más példát ne mondjak, a tágabb családomban is van egy lyányka. Bement dolgozni a mukahelyére, majd kb. egy év múlva megszülte az első gyerekét. Mire az első gyerek óvodába ment, már a második is megszületett. A munkáltató látta őt az első évben, azóta meg csak fizet utána, mint a katonatiszt, lassan hatodik éve. Szerinted? Hat év, amiből még egyet sem dolgozott ott, viszont a helyét fenn kell tartani, stb. Varázslatos lehet számára. Most ha 20 alkalmazottból van neki 10 nő alkalmazottja, akik közül csak 3 ugyanezt csinálja, máris tönkremegy a szerencsétlen. Csoda, ha nem tetszik ez neki, és minden nőben potenciális bevételkiesést lát?
Ezzel kapcsolatban egyébként egy remek írás eleje (valószínű, hogy már olvastad is, de talán már az izén is volt fent, csak az eredeti blog megszűnt):
tcafe.blog.hu/2013/06/26/jakab_andor_tolem_ezert_nem_kapsz_munkat
Értem én, hogy a gyerekszülés fontos és szép dolog. De sajnos a társadalmunkban nem megfeleően van kezelve ez a probléma. Karriert akar valaki, közben meg otthon ül a gyerekkel? Most vagy ez, vagy az - döntse el. Vagy pedig társadalmilag kell rá találni megoldást.
Tudom, nem a nő tehet arról, hogy ő szül. Nem az ő hibája, hogy neki kell ezt megtenni. De ezen változtatni nem tudunk, ha belegebedünk sem. Ergo el kell fogadni a dolgot, mint ahogy azt is elfogadjuk, hogy nem tudunk supermenként repülni, vagy hogy nem tudunk felugrani a Holdig. Vannak bizonyos korlátok, amelyeket nem tudunk átlépni, és együtt kell élnünk vele. Ergo egy nőnek el kell döntenie, hogy gyereket akar, vagy karriert. (Vagy pedig megoldást kell találnia rá, hogy ha mindkettőt akarja.)
A természet szerintem nem véletlenül intézte úgy annak idején, hogy a férfiak mentek vadászni, a nők meg otthon maradtak a gyerekkel. Persze, meg lehet ezt fordítani manapság, de ez azért elég új dolog még a mi társadalmunknak, így addig is, amíg megoldást találunk erre a problémára, muszáj elfogadnunk bizonyos ebből fakadó hátrányokat.
Egy munkáltatónak pedig egyértelmű, hogy neki nem számít, hogy ki férfi és ki nő - neki a hatékonyság számít. Márpedig az otthon a gyerekkel foglalkozó nő neki nem termel semmit.
Ráadásul az ismerősöd hazudott.
Gondolod ha csak minden 10. nő hazudik így és vágja át a munkáltatóját, akkor csoda, hogy azt kérdezi mindenki tőled, hogy mikor tervezel szülni??? Persze, hogy azt kérdezi; én is azt kérdezném. Ezek az előítéletek, amikről beszéltél, bizony nem kis részben a többi nőnek is köszönhető - lásd a fentebbi a példát. Ha az alkalmazottam így hazudna nekem, az tuti, hogy a büdös életben nem lenne többet előléptetve. Sőt, amint a legcsekélyebb esélyem van rá, hogy kirúgjam, meg is teszem. Utána persze majd jönnek a "bezzeg, mert nő vagyok, azért" féle védekező szöveggel. Pedig nem arról lenne ekkor sem szó, hogy azért dobtam ki, mert nő. Hanem arról szólna a fáma, hogy amelyik alkalmazottamban nem tudok megbízni, abban nem is akarok megbízni, sőt, munkát sem akarok neki adni. Ne várja el senki, hogy aki hazudik nekem, annak majd én adok munkát.
"A nők átlagkeresete - ugyanolyan végzettség, munkakör betöltése esetén is - valahogy mégis mindig alatta marad a férfiak átlagkeresetének... Ez viszont a valóság"
- Vannak munkakörök, ahol fix fizetés van. Ott mindenki ugyanannyit keres azoos munkakörben, mert feketén-fehéren le van írva a munkaköröknél. Ennél a verziónál nincs mellébeszéd.
- Vannak munkakörök, ahol fix fizetés van, és a nők többet keresnek (törvényileg), mert ők nők, ráadásul kisebb szintű elvárás is van feléjük azonos beosztás esetén. (Ennek fordítottjáról nem tudok.)
- És vannak olyan munkakörök, ahol nem fix a fizetés, hanem alku tárgya. A felvételkor a munkáltató és a munkavállaló megegyeznek, hogy a munkavállaló mennyit kapjon. Ismétlem: megegyeznek. Ergo a nő elfogadja azt, amit kap.
Mondd, mit tehet bárki is arról, ha egy nő kevesebbel is megelégszik? Ezek után meg azzal jönni, hogy "szegény nők kevesebbet keresnek"... Nem kicsit furcsa dolog. Ők vállalták. Ha nem tetszik nekik, kérjenek többet. Ez ennyire egyszerű. Ja, hogy a másik aláígér? Hát ez van, de erről már nem a munkáltató tehet. (Egyébként több szakmában is megvan az, hogy egymásnak ígérnek alá az emberek, utána meg csodálkoznak, hogy milyen keveset kapnak. Miközben csak annyit kellene tenniük, hogy öszefognak és egyikük sem megy le egy adott szint alá. De ez idehaza nemigen szokott működni. :) )
"Név nélkül kéne minden ilyen pályázatot elbírálni, valóban csak a kvalitások alapján."
Ez pl. egy okos ötlet. Ahol megoldható, ott mindenképpen így kellene.