"Nincs ebben semmi szűklátókörűség. Hiszen én is azt írtam, hogy megoldást kellene találni rá."
Vázolom a tipikus beszélgetést a témáról (amit most te is produkáltál...):
Férfi: Ne ellenségeskedjünk, legyünk hasznos társai egymásnak. A párbeszéd fontos.
Nő: Oké, ez és ez a problémánk, beszéljük meg.
Férfi: Ez a ti problémátok, és különben is, nőként kötelességetek beletörődni a helyzetetekbe. (Mintha ezt a Koránból már hallottuk volna...éljen a fejlődés...)
Köszi a "párbeszédet", igen "hasznos" volt... -,-
"A fegyveres erőknél van pl. ez."
Számoljuk már össze, hogy ez a dolgozó nők hány százalékának jelent plusz juttatást... 1 %? 0,5 %? Látszatintézkedés Nr. nemtomhány.
Mond az a szó neked valamit, hogy "megegyezés"?
Mond neked az a szó valamit hogy "ultimátum"? Mert ez a "megegyezés" sokszor inkább az. "Ennyit tudok fizetni a munkádért, kell, vagy nem? Nyilván kell. Sokszor eközött a két lehetőség között lehet csak választani, a munkavállaló nem igazán van mindig alkupozícióban.
"Rengeteg hely van, ahol a fizetési igényedet neked kell előre jelezned."
De ez nem jelenti azt, hogy meg is kapod azt a fizetést, ha be is írod...! Végeredményében mindig a cég dönt, hogy mennyiért hajlandó alkalmazni téged.
Mindegy, látom nem érdemes erről beszélgetnünk, mert képtelen vagy más helyzetébe beleképzelni magad. Még annak ellenére sem, hogy ez ráadásul nem csak valami marginális, kis létszámú csoport problémaköre, hanem a társadalom 50 százalékát érinti... Remélem, nem kell ecsetelnem, hogy ez a másik 50 % életminőségére, életkörülményeire is ki fog hatni (ki is hat).
Annyit tennék még csak hozzá, hogy terjesszétek, ápolgassátok nyugodtan ezt a mentalitást, csak aztán ne csodálkozzatok rajta, ha egy ilyen rendszerben az olyan nők fognak csak túlnyomó részben gyereket vállalni, akik másra amúgy sem lennének képesek, alkalmasak... (Ja, hogy már most is ez van? Oppá! De sebaj, nem kell vele foglalkozni, ez másvalaki problémája). Szép új világot építetek, gratulálok! Kellemes időtöltést kívánok benne!
Vázolom a tipikus beszélgetést a témáról (amit most te is produkáltál...):
Férfi: Ne ellenségeskedjünk, legyünk hasznos társai egymásnak. A párbeszéd fontos.
Nő: Oké, ez és ez a problémánk, beszéljük meg.
Férfi: Ez a ti problémátok, és különben is, nőként kötelességetek beletörődni a helyzetetekbe. (Mintha ezt a Koránból már hallottuk volna...éljen a fejlődés...)
Köszi a "párbeszédet", igen "hasznos" volt... -,-
"A fegyveres erőknél van pl. ez."
Számoljuk már össze, hogy ez a dolgozó nők hány százalékának jelent plusz juttatást... 1 %? 0,5 %? Látszatintézkedés Nr. nemtomhány.
Mond az a szó neked valamit, hogy "megegyezés"?
Mond neked az a szó valamit hogy "ultimátum"? Mert ez a "megegyezés" sokszor inkább az. "Ennyit tudok fizetni a munkádért, kell, vagy nem? Nyilván kell. Sokszor eközött a két lehetőség között lehet csak választani, a munkavállaló nem igazán van mindig alkupozícióban.
"Rengeteg hely van, ahol a fizetési igényedet neked kell előre jelezned."
De ez nem jelenti azt, hogy meg is kapod azt a fizetést, ha be is írod...! Végeredményében mindig a cég dönt, hogy mennyiért hajlandó alkalmazni téged.
Mindegy, látom nem érdemes erről beszélgetnünk, mert képtelen vagy más helyzetébe beleképzelni magad. Még annak ellenére sem, hogy ez ráadásul nem csak valami marginális, kis létszámú csoport problémaköre, hanem a társadalom 50 százalékát érinti... Remélem, nem kell ecsetelnem, hogy ez a másik 50 % életminőségére, életkörülményeire is ki fog hatni (ki is hat).
Annyit tennék még csak hozzá, hogy terjesszétek, ápolgassátok nyugodtan ezt a mentalitást, csak aztán ne csodálkozzatok rajta, ha egy ilyen rendszerben az olyan nők fognak csak túlnyomó részben gyereket vállalni, akik másra amúgy sem lennének képesek, alkalmasak... (Ja, hogy már most is ez van? Oppá! De sebaj, nem kell vele foglalkozni, ez másvalaki problémája). Szép új világot építetek, gratulálok! Kellemes időtöltést kívánok benne!