"Ez a ti problémátok, és különben is, nőként kötelességetek beletörődni a helyzetetekbe."
Téves, nem ezt írtam, ne képzelj bele mást, csak mert indulatból írsz.
A problémára kell megoldás. De amíg nincs megoldás, addig nem olyanon kellene elverni a port, akinek közvetlenül köze nincs hozzá.
Ráadásul a problémának a megoldását éppen _nektek kellene kezdeményeznetek_, mert elsősorban benneteket érint. Mindenki mást csak közvetlenül érint, míg benneteket közvetve is.
Olyna ez, mint a devizahitel. Erre a megodlást (szerintem) annak kel megtalálnia, akit közvetlenül érint, aki a hitelt felvette. Segíteni, együttérezni tudok vele, tanácsot is szívesen adok, de a megoldást ne tőlem várja, hanem kezdje el ő.
Ezt írtam, nem többet.
"Számoljuk már össze, hogy ez a dolgozó nők hány százalékának jelent plusz juttatást"
Van ilyen törvény? Van.
Most te jössz. Mutass olyan törvényt, ahol a férfiaknak több a juttatása azonos helyzetben.
Ha nem találsz ilyet, akkor nyilván már megtörtént a jogegyenlőség, nem? Törvényileg már nincs mit szabályozni, mert a nő és a férfi egyenlő lett a törvény előtt. Vagy tévedek?
Ha nincs olyan törvény, ahol a férfiak többet kapnak, és a törvénybe le van írva, hogy a nő és a férfi egyenlő (sőt minden ember egyenlő - márpedig ez le van írva- akkor mondd, mi a búbánatos lópikulát írjanak még bele a törvényalkotók?
"Mond neked az a szó valamit hogy "ultimátum"? Mert ez a "megegyezés" sokszor inkább az."
Nem ultimátum. Nincs ultimátum. A cég nem mondja meg iylen esetekben, hogy mennyit tud fizetni. Bekér több jelentkezést, és azok alapján eldöntik, hogy melyik embert veszik fel. Nyilván számít az is náluk, hogy ki mondott kevesebbet árban. Meg a szakmai hozzáértés, stb. mint amikor a boltban vásárolsz. Van gyenge minőségű termék olcsón, van közepes közepes áron, és van minőségi drágán. meg esetleg pocsék szintén drágán. Te meg eldöntöd, hogy melyiket veszed meg, melyik felel meg az igényeidnek.
Itt is ez történik.
"Végeredményében mindig a cég dönt, hogy mennyiért hajlandó alkalmazni téged."
Mert a férfiaknál ez máshogy van? Náluk nem a cég dönti el, hogy mennyiért alkalmaz?
Könyörgöm, magyarázd már el nekem, hogy ha nem az általam vázolt dolog, akkor vajon mi az oka annak, hogy a nők kevesebbet keresnek? Ránéz az igazgató a jelöltre, látja, hogy nő, és kevesebbet ad? Elképzelni sem tudom ez magamról, de úgy általában egy értelmes emberről sem. (Értelmetlenről már igen - de arról azt is, hogy ha a nő jónő, ako rmeg többet ad neki.)
Nos?
"mert képtelen vagy más helyzetébe beleképzelni magad"
Épp azt csinálom, nem tűnt fel?
" terjesszétek, ápolgassátok nyugodtan ezt a mentalitást"
Milyen mentalitást, mondd? Most épp te vagy az, aki egy tipikus női mentalitást hozol elő: bevágod a durcit, csak mert érveket kapsz az indulatoddal szemben. Ahelyett, hogy objektíven, kívülről szemlélve próbálnád nézni, inkább az egyik nézőpontból figyeled, és ha nem azzal megegyezőt látsz, akkor nekiállsz a "hagyjuk abba" szövegnek.
Hidd el, abból a zsempontból, amit írtál, nekem édesmindegy, hogy most mi lesz a nőkkel. Hogy most otthon ül-e, avagy dolgozik, esetleg a kettőt együtt csinálja. Alapesetben mikronokban mérhető mértékben sem fog az életemen sem javítani, sem rombolni. Sőt, az is édesmindegy, hogy mi lesz a férfiakkal, mert ők sem osztanak vagy szoroznak nekem. Itt ülök a 2X180 m2-es házamban egymagam, napi 1-2 órát pötyögök a gépen meg írok pár számlát, ezzel havonta megkeresek egy 7számjegyű összeget, és a mardék időmet arra fordítom, amire akarom. Szerinted hol érdekel, hogy mi van másokkal? Nem építek semmmilyen világot semmilyen mentalitással - a saját világomon kívül, amibe meg másoknak nincs beleszólása.
Viszont éppen ezért nézem objektíven a dolgot. Ha te is innen nézed, akkor nem fog az indulatod diktálni, és logikusabb érveket is hozhatsz. Ráadásul talán meg lehetne találni egy megoldást is a problémára. De ezt csak objektíven lehet, úgy, ha nem csak a saját érdekedet nézed. Hanem teszem azt a munkaadóét is, hogy mást ne vegyünk.
Téves, nem ezt írtam, ne képzelj bele mást, csak mert indulatból írsz.
A problémára kell megoldás. De amíg nincs megoldás, addig nem olyanon kellene elverni a port, akinek közvetlenül köze nincs hozzá.
Ráadásul a problémának a megoldását éppen _nektek kellene kezdeményeznetek_, mert elsősorban benneteket érint. Mindenki mást csak közvetlenül érint, míg benneteket közvetve is.
Olyna ez, mint a devizahitel. Erre a megodlást (szerintem) annak kel megtalálnia, akit közvetlenül érint, aki a hitelt felvette. Segíteni, együttérezni tudok vele, tanácsot is szívesen adok, de a megoldást ne tőlem várja, hanem kezdje el ő.
Ezt írtam, nem többet.
"Számoljuk már össze, hogy ez a dolgozó nők hány százalékának jelent plusz juttatást"
Van ilyen törvény? Van.
Most te jössz. Mutass olyan törvényt, ahol a férfiaknak több a juttatása azonos helyzetben.
Ha nem találsz ilyet, akkor nyilván már megtörtént a jogegyenlőség, nem? Törvényileg már nincs mit szabályozni, mert a nő és a férfi egyenlő lett a törvény előtt. Vagy tévedek?
Ha nincs olyan törvény, ahol a férfiak többet kapnak, és a törvénybe le van írva, hogy a nő és a férfi egyenlő (sőt minden ember egyenlő - márpedig ez le van írva- akkor mondd, mi a búbánatos lópikulát írjanak még bele a törvényalkotók?
"Mond neked az a szó valamit hogy "ultimátum"? Mert ez a "megegyezés" sokszor inkább az."
Nem ultimátum. Nincs ultimátum. A cég nem mondja meg iylen esetekben, hogy mennyit tud fizetni. Bekér több jelentkezést, és azok alapján eldöntik, hogy melyik embert veszik fel. Nyilván számít az is náluk, hogy ki mondott kevesebbet árban. Meg a szakmai hozzáértés, stb. mint amikor a boltban vásárolsz. Van gyenge minőségű termék olcsón, van közepes közepes áron, és van minőségi drágán. meg esetleg pocsék szintén drágán. Te meg eldöntöd, hogy melyiket veszed meg, melyik felel meg az igényeidnek.
Itt is ez történik.
"Végeredményében mindig a cég dönt, hogy mennyiért hajlandó alkalmazni téged."
Mert a férfiaknál ez máshogy van? Náluk nem a cég dönti el, hogy mennyiért alkalmaz?
Könyörgöm, magyarázd már el nekem, hogy ha nem az általam vázolt dolog, akkor vajon mi az oka annak, hogy a nők kevesebbet keresnek? Ránéz az igazgató a jelöltre, látja, hogy nő, és kevesebbet ad? Elképzelni sem tudom ez magamról, de úgy általában egy értelmes emberről sem. (Értelmetlenről már igen - de arról azt is, hogy ha a nő jónő, ako rmeg többet ad neki.)
Nos?
"mert képtelen vagy más helyzetébe beleképzelni magad"
Épp azt csinálom, nem tűnt fel?
" terjesszétek, ápolgassátok nyugodtan ezt a mentalitást"
Milyen mentalitást, mondd? Most épp te vagy az, aki egy tipikus női mentalitást hozol elő: bevágod a durcit, csak mert érveket kapsz az indulatoddal szemben. Ahelyett, hogy objektíven, kívülről szemlélve próbálnád nézni, inkább az egyik nézőpontból figyeled, és ha nem azzal megegyezőt látsz, akkor nekiállsz a "hagyjuk abba" szövegnek.
Hidd el, abból a zsempontból, amit írtál, nekem édesmindegy, hogy most mi lesz a nőkkel. Hogy most otthon ül-e, avagy dolgozik, esetleg a kettőt együtt csinálja. Alapesetben mikronokban mérhető mértékben sem fog az életemen sem javítani, sem rombolni. Sőt, az is édesmindegy, hogy mi lesz a férfiakkal, mert ők sem osztanak vagy szoroznak nekem. Itt ülök a 2X180 m2-es házamban egymagam, napi 1-2 órát pötyögök a gépen meg írok pár számlát, ezzel havonta megkeresek egy 7számjegyű összeget, és a mardék időmet arra fordítom, amire akarom. Szerinted hol érdekel, hogy mi van másokkal? Nem építek semmmilyen világot semmilyen mentalitással - a saját világomon kívül, amibe meg másoknak nincs beleszólása.
Viszont éppen ezért nézem objektíven a dolgot. Ha te is innen nézed, akkor nem fog az indulatod diktálni, és logikusabb érveket is hozhatsz. Ráadásul talán meg lehetne találni egy megoldást is a problémára. De ezt csak objektíven lehet, úgy, ha nem csak a saját érdekedet nézed. Hanem teszem azt a munkaadóét is, hogy mást ne vegyünk.