"nem csak egy van, tehát egymásnak konkurensei (ami nem épp az együttműködést segíti elő), illetve lecserélhetők, tehát ezáltal kiszolgáltatottak"
Ugyanakor azt is vedd figyelembe, hogy a munkaadók is harcolnak azért, hogy minél jobb (megétrülőbb) munkaerőt találjanak. Munkavállaló szemmel nézve valóban úgy tűnhet, hogy a mukaadók csak úgy dúskálnak a jóban és válogatnak kedvükre a sok munkavállaló között.
Ugyanakkor ez koránt sincs teljesen így.
Egyrészt az, hogy sok a munkavállaló, még nem jelenti azt, hogy minőségileg is megfelelőek. Bizony a mukaadók jó részének problémát jelent a sok gagyi között megtalálni a jót. Másrészt neki az is gond, hogy ha felvesz valakit, azzal mindig problémája, munkája van (lehet). Felvételi procedúra, papírozás, stb. - és még csak nem is biztos, hogy a munkavállaó megfelelő lesz.
Tehát ez bizony nagyon is kétoldalú helyzet. Nem csak az egyiktől függ a dolog. Oda-vissza műkdödik. Ha a ragadózó-préda dolgot nézzük, akkor itt arról van szó, hogy ha egy adott szakma összefog, és nem fogad el X összegnél alacsonyabb bért, akkor a munkaadó ugyan megteheti, hogy más zsákmány után néz, de sajna ő csak abból válogathat, amit alkalmaz. Hiába vesz fel virágkötőket rendszergazdának, nem ér el vele célt. A munkaadó bizony olyan ragadozó, amelyiknek csak egy zsákmányállata van, és éppen ezért nem pusztíthatja ki azt.
"Erre lennének egyébként a szakszervezetek, de azok meg kevés kivételtől eltekintve szart sem csinálnak"
És miért? Mert nincs a tökükre lépve. Igenis a szakszervezetek azok, amelyek tudnak lépni evvel kapcsolatban. Tudnának!
Mit kell csinálni? Fizetni egy szakszervezetet, amit nem a munkaadók fizetnek, hanem tényleg a munkavállalók. És akiket _valóban_ a munkavállalók választanak. (Hogy mást ne említsek, fegyveres szerveknél a szakszervezetek vezetői nem egyszer pont a felső vezetés emberei. Az egyik honvéd szakszervezetnél pl. az egykori vezérkari főnök a vezető. Röhej. :D ) Az emberek 95%-a még csak azt sem tudja, hogy mikor van szakszervezeti gyűlés. Pláne nem tud arról, hogy kit hogyan választanak meg ott, és hogy miről van ott szó. A legtöbb az, hogy belép a szakszervezetbe, fizeti a pénzt, és kész, semmi több.
Ilyen hozzáállással ne is várjuk el, hogy a szakszervezetek valóban működni fognak. Érdekes módon Ausztriában piszok jók a szakszervezetek. És valahogy ott működik is a gazdaság. Ki érti?
A jól működő kapitalizmus lényege pont az lenne, hogy meghagyjuk a szabad versenyt. Azt, hogy egy vállalat vagy cégvezető tényleg azt és akkor vegyen fel (rúgjon ki), akit csak akar, és annyi fizetést adjon, amennyit kedve tartja. Ne szóljunk bele kívülről a dologba. Ugyanakkor a másik oldal (ami ugyanannyira lényeges) részéről is rendkívül fontos, hogy ők is alkossanak egy hatékony szakszervezetet, ami pedig az ő érdekeikért áll ki. És ezzel fog megvalósulni a jól működő gazdaság, és mindenki boldog meg hepi lesz.
Persze, ez nem csak a nők fizetésével kapcsolatban igaz. Hanem minden szakterület esetén is.
Utópia? Valahol még igen. De ez idő kérdése. Idővel sikerülhet megvalósítani jól működő szakszervezeteket az országban. Összefogás kérdése, semmi több. Annyi kell, hogy az emberek rendet rakjanak a saját kis kobakjukban, és tegyenek saját magukért. De amíg ezt nem teszik meg, nem fog működni a dolog, és mindig lesz egy rakás kárvallottja is a rendszernek (aki perzse másokat tud majd hibáztatni a saját bajáért).
Erre mondtam, hogy ti nők teszitek ki a lakosság 50%-át. Márpedig ez igen komoly arány, akár egy szakszervezeti gyűlést, akár egy választást nézünk. Arról nem is beszélve, hogy a szervezősdiben sokszor jobbak vagytok a férfiaknál. Miért ne sikerülhetne?
És igen, erre írtam, hogy elsősorban kiken múlik akkor a dolog? Rajtatok.
Ugyanakor azt is vedd figyelembe, hogy a munkaadók is harcolnak azért, hogy minél jobb (megétrülőbb) munkaerőt találjanak. Munkavállaló szemmel nézve valóban úgy tűnhet, hogy a mukaadók csak úgy dúskálnak a jóban és válogatnak kedvükre a sok munkavállaló között.
Ugyanakkor ez koránt sincs teljesen így.
Egyrészt az, hogy sok a munkavállaló, még nem jelenti azt, hogy minőségileg is megfelelőek. Bizony a mukaadók jó részének problémát jelent a sok gagyi között megtalálni a jót. Másrészt neki az is gond, hogy ha felvesz valakit, azzal mindig problémája, munkája van (lehet). Felvételi procedúra, papírozás, stb. - és még csak nem is biztos, hogy a munkavállaó megfelelő lesz.
Tehát ez bizony nagyon is kétoldalú helyzet. Nem csak az egyiktől függ a dolog. Oda-vissza műkdödik. Ha a ragadózó-préda dolgot nézzük, akkor itt arról van szó, hogy ha egy adott szakma összefog, és nem fogad el X összegnél alacsonyabb bért, akkor a munkaadó ugyan megteheti, hogy más zsákmány után néz, de sajna ő csak abból válogathat, amit alkalmaz. Hiába vesz fel virágkötőket rendszergazdának, nem ér el vele célt. A munkaadó bizony olyan ragadozó, amelyiknek csak egy zsákmányállata van, és éppen ezért nem pusztíthatja ki azt.
"Erre lennének egyébként a szakszervezetek, de azok meg kevés kivételtől eltekintve szart sem csinálnak"
És miért? Mert nincs a tökükre lépve. Igenis a szakszervezetek azok, amelyek tudnak lépni evvel kapcsolatban. Tudnának!
Mit kell csinálni? Fizetni egy szakszervezetet, amit nem a munkaadók fizetnek, hanem tényleg a munkavállalók. És akiket _valóban_ a munkavállalók választanak. (Hogy mást ne említsek, fegyveres szerveknél a szakszervezetek vezetői nem egyszer pont a felső vezetés emberei. Az egyik honvéd szakszervezetnél pl. az egykori vezérkari főnök a vezető. Röhej. :D ) Az emberek 95%-a még csak azt sem tudja, hogy mikor van szakszervezeti gyűlés. Pláne nem tud arról, hogy kit hogyan választanak meg ott, és hogy miről van ott szó. A legtöbb az, hogy belép a szakszervezetbe, fizeti a pénzt, és kész, semmi több.
Ilyen hozzáállással ne is várjuk el, hogy a szakszervezetek valóban működni fognak. Érdekes módon Ausztriában piszok jók a szakszervezetek. És valahogy ott működik is a gazdaság. Ki érti?
A jól működő kapitalizmus lényege pont az lenne, hogy meghagyjuk a szabad versenyt. Azt, hogy egy vállalat vagy cégvezető tényleg azt és akkor vegyen fel (rúgjon ki), akit csak akar, és annyi fizetést adjon, amennyit kedve tartja. Ne szóljunk bele kívülről a dologba. Ugyanakkor a másik oldal (ami ugyanannyira lényeges) részéről is rendkívül fontos, hogy ők is alkossanak egy hatékony szakszervezetet, ami pedig az ő érdekeikért áll ki. És ezzel fog megvalósulni a jól működő gazdaság, és mindenki boldog meg hepi lesz.
Persze, ez nem csak a nők fizetésével kapcsolatban igaz. Hanem minden szakterület esetén is.
Utópia? Valahol még igen. De ez idő kérdése. Idővel sikerülhet megvalósítani jól működő szakszervezeteket az országban. Összefogás kérdése, semmi több. Annyi kell, hogy az emberek rendet rakjanak a saját kis kobakjukban, és tegyenek saját magukért. De amíg ezt nem teszik meg, nem fog működni a dolog, és mindig lesz egy rakás kárvallottja is a rendszernek (aki perzse másokat tud majd hibáztatni a saját bajáért).
Erre mondtam, hogy ti nők teszitek ki a lakosság 50%-át. Márpedig ez igen komoly arány, akár egy szakszervezeti gyűlést, akár egy választást nézünk. Arról nem is beszélve, hogy a szervezősdiben sokszor jobbak vagytok a férfiaknál. Miért ne sikerülhetne?
És igen, erre írtam, hogy elsősorban kiken múlik akkor a dolog? Rajtatok.