"Szóval rohadtul nem csak rajtunk múlik..."
Mondd, akkor kin fog múlni az, hogy működő szakszervezetek legyenek?
A kormány fogja megcsinálni? (LOL :) ) Vagy a munkaadó? (Persze, nyilván "érdeke" egy jól működő szakszervezet. :) ) Esetleg a jótündér fog eljönni és elhozni nekünk a Kánaánt? Ne röhögtess már! :)
Ha azt akarjuk, hogy működő szakszervezetek legyenek, akkor azt azoknak kell megcsinálniuk, akik abban az adott szakmában dolgoznak. Mástól kár is várni a jószerencsét. Senki másnak nem érdeke.
Lehet persze szidni ezügyben mindenkit, a gonosz munkáltatót, a korrupt kormányt, de még azokat a mocskos férfiakat (és nőket) is. De amíg mindenki csak mástól várja a saját gondjainak a megoldását, és fülét-farkát behúzva, bólogató jánosként nyalja a rendszer valagát, addig nem lesz előrelépés.
Nincs abban semmi bonyolult, hogy első lépésként egy adott szakma tagjai elmenjenek egy szakszervezeti gyűlésre, és végre megismerjék egymást. Második lépésként pedig felkeressék egymást (kihagyva a cég vezetőit és hasonlókat), és megint összejöjjenek (immáron csak ők). Harmadik lépésként pedig alapítsanak egy új, tényleg saját szakszervezetet (a régiből meg kilépjenek), így kapva egy oylat, ami tényleg értük harcol.
Ez ennyire nehéz? Mert ha ennyit nem képesek az emberek megtenni magukért (legyen itt szó akár a virágkötőkről, akár a bányászokról, de akár a nőkről is), addig meg is érdemlik, amit kapnak.
Mondd, akkor kin fog múlni az, hogy működő szakszervezetek legyenek?
A kormány fogja megcsinálni? (LOL :) ) Vagy a munkaadó? (Persze, nyilván "érdeke" egy jól működő szakszervezet. :) ) Esetleg a jótündér fog eljönni és elhozni nekünk a Kánaánt? Ne röhögtess már! :)
Ha azt akarjuk, hogy működő szakszervezetek legyenek, akkor azt azoknak kell megcsinálniuk, akik abban az adott szakmában dolgoznak. Mástól kár is várni a jószerencsét. Senki másnak nem érdeke.
Lehet persze szidni ezügyben mindenkit, a gonosz munkáltatót, a korrupt kormányt, de még azokat a mocskos férfiakat (és nőket) is. De amíg mindenki csak mástól várja a saját gondjainak a megoldását, és fülét-farkát behúzva, bólogató jánosként nyalja a rendszer valagát, addig nem lesz előrelépés.
Nincs abban semmi bonyolult, hogy első lépésként egy adott szakma tagjai elmenjenek egy szakszervezeti gyűlésre, és végre megismerjék egymást. Második lépésként pedig felkeressék egymást (kihagyva a cég vezetőit és hasonlókat), és megint összejöjjenek (immáron csak ők). Harmadik lépésként pedig alapítsanak egy új, tényleg saját szakszervezetet (a régiből meg kilépjenek), így kapva egy oylat, ami tényleg értük harcol.
Ez ennyire nehéz? Mert ha ennyit nem képesek az emberek megtenni magukért (legyen itt szó akár a virágkötőkről, akár a bányászokról, de akár a nőkről is), addig meg is érdemlik, amit kapnak.