"Ergo nyugodtan meg lehet bízni pár hozzáértő, lelkiismeretes mebert, hogy csinálja - ti meg a szakszervezeti díjból fizetitek a munkáját. Máris csinálhatja rendesen. Ez egyébként alapból így működne, és - ha a törvény szövegét nézzük - jogilag így is működik."
Ez megint olyan dolog, hogy az elméletben szép és jó, de ha a főnök úgy akarja, megteheti, hogy nagy ívben szarik a szakszervezetre (pláne, ha ugye annak épp ő a vezetője, és így simán megteheti, hogy nem enged valóban tevékeny embereket bekerülni...).
"Ha mindenki hőbörög (és itt pont arra akartam rávilágítani), akkor kit rak ki a munkáltató? Összefogás, tudod?"
Ez az, ami Magyarországon sajnos nagyon nem működik. Vagyunk egy páran, akik felvállaljuk a véleményünket, de a legtöbb ember olyan, hogy inkább beszarin lapít, vigye el a balhét más, a kitaposott haszonból viszont bezzeg kéri utána a részét. Ezzel viszont hosszú távon a néhány lelkes embernek is tele lesz a hócipője, és szarni fog ő is az egészre. Ez egy ördögi kör. Ezért mondom, hogy itt széleskörű szemléletmód-váltásra van szükség, anélkül nem megy. Nem tudom én sem a világmegváltó megoldást (néhány részötletet már megírtam, illetve nyilván én is a saját házam táját látom át, ott tudok csak söprögetni - de én legalább ezt aktívan meg is teszem, szóval tiszta lehet a lelkiismeretem...), de holtbiztos, hogy azzal sem jutunk előbbre, ha a vezetők a saját felelősségüket lesöpörve a vállukról mindenért az áldozatokat hibáztatják...(engem ez kísértetiesen emlékeztet arra, amikor a megerőszakolt lányokat hibáztatják azért, ami velük történt, hogy "mer' biztos kihívóan öltözködött" meg ilyen baromságok).
Ez megint olyan dolog, hogy az elméletben szép és jó, de ha a főnök úgy akarja, megteheti, hogy nagy ívben szarik a szakszervezetre (pláne, ha ugye annak épp ő a vezetője, és így simán megteheti, hogy nem enged valóban tevékeny embereket bekerülni...).
"Ha mindenki hőbörög (és itt pont arra akartam rávilágítani), akkor kit rak ki a munkáltató? Összefogás, tudod?"
Ez az, ami Magyarországon sajnos nagyon nem működik. Vagyunk egy páran, akik felvállaljuk a véleményünket, de a legtöbb ember olyan, hogy inkább beszarin lapít, vigye el a balhét más, a kitaposott haszonból viszont bezzeg kéri utána a részét. Ezzel viszont hosszú távon a néhány lelkes embernek is tele lesz a hócipője, és szarni fog ő is az egészre. Ez egy ördögi kör. Ezért mondom, hogy itt széleskörű szemléletmód-váltásra van szükség, anélkül nem megy. Nem tudom én sem a világmegváltó megoldást (néhány részötletet már megírtam, illetve nyilván én is a saját házam táját látom át, ott tudok csak söprögetni - de én legalább ezt aktívan meg is teszem, szóval tiszta lehet a lelkiismeretem...), de holtbiztos, hogy azzal sem jutunk előbbre, ha a vezetők a saját felelősségüket lesöpörve a vállukról mindenért az áldozatokat hibáztatják...(engem ez kísértetiesen emlékeztet arra, amikor a megerőszakolt lányokat hibáztatják azért, ami velük történt, hogy "mer' biztos kihívóan öltözködött" meg ilyen baromságok).