Érdekes cikk, már régóta vártam egy ilyen jellegű írásra, "kimutatásra".Végre nem a mai fiatalság véres szájjal való mocskolása volt a cél.Egyáltalán nem okozott meglepetést az eredmény.
Bár én már nem tartozom a vizsgált korosztályhoz, mégis teljesen átérzem, egyes esetekben megértem a helyzetüket, hozzáállásukat.Ugyanakkor úgy gondolom ez a pesszimizmus, kilátástalanság, bizonytalanság, sodródás az árral nem csak a fiatalokat jellemzi.Ez ugyanúgy megfigyelhető a 30-40 évesek körében is.
Nem is értem mit gondolnak egyesek, mit kéne tenniük?!Utcára vonulni síppal-dobbal és felgyújtani az országot?!Attól bizonyára megoldódna minden és otthon tapsikolna az idősebb korosztály is.Én emlékszem, hogy annak idején sem volt ez másképp.Csak akkor máshogy élték,éltük meg problémáinkat, máshogyan és máshol vezettük le a feszültséget.Annak idején is otthon laktunk a szülőkkel, sőt az én szüleim egészen a nyugdíjas korukig nem élhettek egyedül.És ez nem volt ritka.A mai fiatalok sokkal felvilágosultabbak egyes témákban, jobban átlátják és kezelik helyzetüket.A problémamegoldó képességük is sokkal fejlettebb, még akkor is ha ehhez a jelen kor vívmányait is kell használniuk.Sajnos nincs szükségük arra, hogy kimozduljanak, mikor otthon elérhető számukra az iskola, a könyvtár, a bank, az üzletek, mozi és "társasági életet" is élhetnek.Ez véleményem szerint nem az ő hibájuk, inkább a fejlett technika következménye.Természetesen nem állítom, hogy ez helyes és, hogy ezen nem kell változtatni, de tegyük szívünkre a kezünket, annak idején, mikor elérhető volt a tv, a rádió, később a számítógép, mi nem órákat töltöttünk el előttük, velük?!Dehogynem.
Amit viszont nagy problémának tartok, az a sportolás hiánya.Tudom, hogy a mai gazdasági helyzetben nem könnyű ezt egyesületi szinten űzni, de annak idején is megoldottuk, szüleink megoldották.
A magánéletbeli kilátástalanság, pesszimizmus, kivárás pedig érthető.Ez köszönhető a kormány gyatra hozzáállásának, a munkahelyi-egzisztenciális bizonytalanságnak és a társadalom általi elvárásnak.
Tisztában vannak, vagyunk azzal, hogy nincs értelme a lázadozásnak,tüntetésnek, hőbörgésnek.Nehezebben vezethetőek meg, nem hisznek az ígéreteknek és nem nem várják kipolírozott csizmával a télapót 20 évesen.Ugyanakkor úgy vélem, hogy nem szabad őket leírni, hiszen többségük jó képességű, értelmes, szinte minden témában képben vannak(ezt tapasztalom itt az izén is).Nem érdektelenek, még ha úgy is tűnik, csak magukban elfojtják érzéseiket.Egy szunnyadó vulkán a többségük.Nehogy egyszer kitörjenek.
Bár én már nem tartozom a vizsgált korosztályhoz, mégis teljesen átérzem, egyes esetekben megértem a helyzetüket, hozzáállásukat.Ugyanakkor úgy gondolom ez a pesszimizmus, kilátástalanság, bizonytalanság, sodródás az árral nem csak a fiatalokat jellemzi.Ez ugyanúgy megfigyelhető a 30-40 évesek körében is.
Nem is értem mit gondolnak egyesek, mit kéne tenniük?!Utcára vonulni síppal-dobbal és felgyújtani az országot?!Attól bizonyára megoldódna minden és otthon tapsikolna az idősebb korosztály is.Én emlékszem, hogy annak idején sem volt ez másképp.Csak akkor máshogy élték,éltük meg problémáinkat, máshogyan és máshol vezettük le a feszültséget.Annak idején is otthon laktunk a szülőkkel, sőt az én szüleim egészen a nyugdíjas korukig nem élhettek egyedül.És ez nem volt ritka.A mai fiatalok sokkal felvilágosultabbak egyes témákban, jobban átlátják és kezelik helyzetüket.A problémamegoldó képességük is sokkal fejlettebb, még akkor is ha ehhez a jelen kor vívmányait is kell használniuk.Sajnos nincs szükségük arra, hogy kimozduljanak, mikor otthon elérhető számukra az iskola, a könyvtár, a bank, az üzletek, mozi és "társasági életet" is élhetnek.Ez véleményem szerint nem az ő hibájuk, inkább a fejlett technika következménye.Természetesen nem állítom, hogy ez helyes és, hogy ezen nem kell változtatni, de tegyük szívünkre a kezünket, annak idején, mikor elérhető volt a tv, a rádió, később a számítógép, mi nem órákat töltöttünk el előttük, velük?!Dehogynem.
Amit viszont nagy problémának tartok, az a sportolás hiánya.Tudom, hogy a mai gazdasági helyzetben nem könnyű ezt egyesületi szinten űzni, de annak idején is megoldottuk, szüleink megoldották.
A magánéletbeli kilátástalanság, pesszimizmus, kivárás pedig érthető.Ez köszönhető a kormány gyatra hozzáállásának, a munkahelyi-egzisztenciális bizonytalanságnak és a társadalom általi elvárásnak.
Tisztában vannak, vagyunk azzal, hogy nincs értelme a lázadozásnak,tüntetésnek, hőbörgésnek.Nehezebben vezethetőek meg, nem hisznek az ígéreteknek és nem nem várják kipolírozott csizmával a télapót 20 évesen.Ugyanakkor úgy vélem, hogy nem szabad őket leírni, hiszen többségük jó képességű, értelmes, szinte minden témában képben vannak(ezt tapasztalom itt az izén is).Nem érdektelenek, még ha úgy is tűnik, csak magukban elfojtják érzéseiket.Egy szunnyadó vulkán a többségük.Nehogy egyszer kitörjenek.