Gondolatok a munkáról és a pénzről Nagyon sok téveszme van még az emberek gondolkodásmódjában a pénzről és a munkáról, amin érdemes lenne változtatni. Értetlenséget vált ki rengeteg emberből, ha valaki azt meri mondani, hogy élj a lehetőségeiden belül, vagy ha nem teheted meg, ne költs havi 30 ezret cigire, vagy 20 ezret munkahelyi büfézésre.
A legtöbb szegény ember elvárja, hogy valaki megsegítse őt. Ez sajnos Magyarországon még az átlagnál is sokkal erősebb, a legtöbb ember szerint az egy alap, hogy akinek van, annak kötelessége adni neki is, akinek nincs. Milyen dolog az, hogy valakinek két autója és három háza van, amikor neki egy sincs, sőt még kajára is alig futja?!
Több volt kollégámnak is ezt magyaráztam, mikor azon nyavajogtak, hogy nekem milyen jól megy, nekik meg nem. Mert nekem könnyű, mert cégem van meg hasonlók és csak lógatom a lábam egész nap. Mondtam nekik, hogy hát hajrá, vágjanak bele ők is. ... Ja, azt már nem. Mert az már kockázattal jár. Ott kéne hozzá hagyni a biztos állást, el kellene kezdeni tanulni egy teljesen ismeretlen szakmát, rengeteg időt és vesződséget kellene beleölni, pénzt kellene kockáztatni, stb. stb. Az már nem kell nekik. Csak az eredmény.
Amikor otthagytam a céget és nekikezdtem egy lóf@sszal a kezemben, mindenki röhögött, hogy milyen barom vagyok, hogy egy biztos állást otthagyok, meg hogy úgyis vissza fogok menni később. Mikor jöttek a nehézségek meg a full sz@pás ezerrel, pár éven keresztül, napi 12-14 óra meló hétvégén is a minimálbért el sem érő bevételért, akkor senki nem mondta nekem, hogy de szívesen cserélne velem. Most viszont, mikor már jól élek, és havonta többszörösét keresem láblógatva annak, amit ők egész évben összeszednek, akkor már egyből jön a "bezzeg neked könnyű" szöveg. Néha falra tudok mászni tőle. :)