Gondolatok a munkáról és a pénzről Nagyon sok téveszme van még az emberek gondolkodásmódjában a pénzről és a munkáról, amin érdemes lenne változtatni. Értetlenséget vált ki rengeteg emberből, ha valaki azt meri mondani, hogy élj a lehetőségeiden belül, vagy ha nem teheted meg, ne költs havi 30 ezret cigire, vagy 20 ezret munkahelyi büfézésre.
A legtöbb szegény ember elvárja, hogy valaki megsegítse őt. Ez sajnos Magyarországon még az átlagnál is sokkal erősebb, a legtöbb ember szerint az egy alap, hogy akinek van, annak kötelessége adni neki is, akinek nincs. Milyen dolog az, hogy valakinek két autója és három háza van, amikor neki egy sincs, sőt még kajára is alig futja?!
Amikor a jelenlegi közgazdasági berendezkedés - kapitalizmus - alapvető, matematikai nyelvezetű összefüggéseit tanítják a felsőoktatásban, azzal kezdik, hogy lefektetik a kereteket, melyekben ezek az alapvető összefüggések működnek. Ugyanolyan ez, mint amikor fizikából középiskolában azt mondják, hogy "tekintsünk el a súrlódástól". Az egyik ilyen az 5 alapvetés közül a közgazdaságtanban az, hogy "az ember racionális döntéshozó". Egy másik meg az, hogy "tekintsünk el az idő múlásától". A probléma ott kezdődik, hogy addig, amíg a fizikában és egyéb természettudományokban a gyakorlatban használt számítások során ezeket a tényezőket visszaemelik a rendszerbe, addig a közgazdaságtanban többnyire nem, annak ellenére, hogy differenciálegyenletek és egyéb matematikai módszerek a közgazdaságtanban is lehetőséget adnának erre. Egyszerűen azért nem, mert a közgazdaságtan szempontjából az emberi tényező olyan mértékben kiszámíthatatlan, hogy azt általában csak közelítésekkel, valószínűségi változókkal, esetleg referenciacsoportokon végzett mérésekből származó adatokkal helyettesítik. Namármost 7 milliárd ember esetében jellemzően sem a valószínűségi változók, sem a referenciacsoportok adatai nem tudnak tökéletesen működő modelleket eredményezni. Sokkal nagyobb közelítéssel lehet pontosan kiszámítani egy autó fékerejét, a fékezés hosszát, időtartamát, mint egy sokváltozós társadalmi csoport gazdasági reakcióit. Ilyen körülmények között az, hogy az ember versenyző szellem, nem elegendő alap felvetés. Nem is működnek megfelelően a modellek, ezt az élet időről időre visszaigazolja.
Az utolsó mondatodra ismételten csak oda tudok visszatérni, hogy bár a valóság valamelyest "igazolja" a hangnemét, de közel sem olyan közgazdasági alapokon, mint ahogy ő azt felvázolja.