Gondolatok a munkáról és a pénzről Nagyon sok téveszme van még az emberek gondolkodásmódjában a pénzről és a munkáról, amin érdemes lenne változtatni. Értetlenséget vált ki rengeteg emberből, ha valaki azt meri mondani, hogy élj a lehetőségeiden belül, vagy ha nem teheted meg, ne költs havi 30 ezret cigire, vagy 20 ezret munkahelyi büfézésre.
A legtöbb szegény ember elvárja, hogy valaki megsegítse őt. Ez sajnos Magyarországon még az átlagnál is sokkal erősebb, a legtöbb ember szerint az egy alap, hogy akinek van, annak kötelessége adni neki is, akinek nincs. Milyen dolog az, hogy valakinek két autója és három háza van, amikor neki egy sincs, sőt még kajára is alig futja?!
A közgazdaságtanban egyszerűen képtelenség az emberi természettel számolni. Ha én azt mondom a gazdasági racionalitás és a modellben alkalmazott emberi viselkedés ellenére, hogy "márpedig én ezt a TV-t nem fogom megvenni", az nem sok vizet zavar a rendszerben. Ha egy multinacionális cég igazgatója szembemegy a gazdasági racionalitással és hirtelen ötlettől vezérelve - érzelmi alapon, vagy akármi miatt - eladja egy részvénycsomagját, az akár kisebb-nagyobb válsághelyzetekhez vezető lavinát is beindíthat. Ez a tényező egyszerűen kiszámíthatatlan, éppen ezért meg sem próbálnak vele számolni azokban a modellekben, amelyekre alapozva gazdasági döntéseket hoznak. A rendszer tehát nem tökéletes, a válsághelyzet lehetősége potenciálisan bele van kódolva.