Gondolatok a munkáról és a pénzről Nagyon sok téveszme van még az emberek gondolkodásmódjában a pénzről és a munkáról, amin érdemes lenne változtatni. Értetlenséget vált ki rengeteg emberből, ha valaki azt meri mondani, hogy élj a lehetőségeiden belül, vagy ha nem teheted meg, ne költs havi 30 ezret cigire, vagy 20 ezret munkahelyi büfézésre.
A legtöbb szegény ember elvárja, hogy valaki megsegítse őt. Ez sajnos Magyarországon még az átlagnál is sokkal erősebb, a legtöbb ember szerint az egy alap, hogy akinek van, annak kötelessége adni neki is, akinek nincs. Milyen dolog az, hogy valakinek két autója és három háza van, amikor neki egy sincs, sőt még kajára is alig futja?!
1. A bérviszonyokat a hozzáadott érték sok esetben egyáltalán nem alakítja, a többiben pedig nem nyersen és tisztán olyan formában, ahogyan azt az írásában kifejti. Az alapján, amit ő ír, a hozzáadott értéknek egy sokkal objektívebb és statikusabb dolognak kellene lennie, mint amilyen a valóságban.
2. A "hagyd a gazdagnál a pénzt, mert ő ad neked abból munkát" a valóságban ilyen formában szintén nem létezik. Jelenleg erős összefüggés van a saját tőke és a közvetlen munkahelyteremtő képesség között, de ez az összefüggés szintén nem olyan nyers és egyértelmű, hogy ez minden esetben igazolná például az egyenlő közteherviselés létjogosultságát.
Mindkét jelenség, amit leír, részigazság. Létezik és működik, de nem olyan örök érvényű és általános jelleggel, mint ahogyan az a cikkből kiolvasható.