Gondolatok a munkáról és a pénzről Nagyon sok téveszme van még az emberek gondolkodásmódjában a pénzről és a munkáról, amin érdemes lenne változtatni. Értetlenséget vált ki rengeteg emberből, ha valaki azt meri mondani, hogy élj a lehetőségeiden belül, vagy ha nem teheted meg, ne költs havi 30 ezret cigire, vagy 20 ezret munkahelyi büfézésre.
A legtöbb szegény ember elvárja, hogy valaki megsegítse őt. Ez sajnos Magyarországon még az átlagnál is sokkal erősebb, a legtöbb ember szerint az egy alap, hogy akinek van, annak kötelessége adni neki is, akinek nincs. Milyen dolog az, hogy valakinek két autója és három háza van, amikor neki egy sincs, sőt még kajára is alig futja?!
Kezdjük azzal, hogy vannak olyan területek, amik nem is jelennek meg a magánszektorban / nem lehet önálló vállalkozóként művelni. Egy csillagász pl. ha akarna se tudna magánvállalatnál elhelyezkedni, mert Magyarországon nincs olyan cég, ahol szükség van a tevékenységére. Annak is kicsi az esélye, hogy megnyeri a lottó ötöst, és tud magának venni egy saját obszervatóriumot. Magyarul csak közalkalmazott lehet. De ettől még az ő tudása, munkája semmivel sem kisebbrendű, mint pl. egy gyógyszergyárban, futószalag mellett dolgozó kutatóé (a fizetése viszont a tizede...).
Azt, hogy milyen munkát mennyire fizetnek meg, kizárólag attól függ, hogy a produktum mennyire eladható, mennyire tehető közvetlenül pénzzé, valamint kisebb mértékben attól, hogy mennyire van hozzá szükség egyedi tudásra, tapasztalatokra, tehetségre (mennyire "lecserélhető" a dolgozó). De ezt ne tévesszük már össze a munka minőségével meg értékével... A pénzzé tehetőség és a minőség, komplexitás ugyanis egyáltalán nem szorosan kapcsolt fogalmak...Egy mobiltelefon- vagy autógyárban dolgozó összeszerelő munkás több pénzt keres Magyarországon, mint egy állami kórházban dolgozó rezidens orvos. Nehogy már az legyen ennek a magyarázata, hogy azért, mert a mobiltelefon-összeszerelés minőségibb, bonyolultabb, nagyobb szakértelmet igénylő munka... -,-
Bár azzal teljes mértékben egyetértek, hogy mindenki a saját sorsáért felelős, és nyavalygás helyett tenni kéne érte, ha valaki el akar érni valamit, de a cikk sok helyen inkább tűnik a jelen rendszer egyik szerencsés haszonélvezője által írt magyarázkodásnak, hogy miért is jár neki teljesen jogosan az, ami jár, mint objektív értekezésnek a témában...