Gondolatok a munkáról és a pénzről Nagyon sok téveszme van még az emberek gondolkodásmódjában a pénzről és a munkáról, amin érdemes lenne változtatni. Értetlenséget vált ki rengeteg emberből, ha valaki azt meri mondani, hogy élj a lehetőségeiden belül, vagy ha nem teheted meg, ne költs havi 30 ezret cigire, vagy 20 ezret munkahelyi büfézésre.
A legtöbb szegény ember elvárja, hogy valaki megsegítse őt. Ez sajnos Magyarországon még az átlagnál is sokkal erősebb, a legtöbb ember szerint az egy alap, hogy akinek van, annak kötelessége adni neki is, akinek nincs. Milyen dolog az, hogy valakinek két autója és három háza van, amikor neki egy sincs, sőt még kajára is alig futja?!
És hogy hogy jön az egészbe például az egyenlő közteherviselés? Úgy, hogy a tőkével rendelkezőnél jellemzően a jövedelemadózás egységesítésével lehet "otthagyni" a pénzt, mint ahogy az történt Magyarországon is. Ettől kedvező piaci/fogyasztói hangulatban kétféleképpen lehet gazdasági növekedést várni. 1. Az otthagyott pénzből a tehetős réteg nagy adóbevételeket generáló terméket vesz, tehát fogyaszt. Ezzel szűk körben fellendítheti a foglalkoztatást a termék gyártójánál, és adóbevételeket termelhet az államkasszába, amit aztán az állam a szociális rendszer fenntartására vagy gazdaságélénkítésre használ. 2. Az otthagyott pénzt felhasználva a tőkével rendelkező beruházásokat kezdeményez, közvetlenül munkahelyet teremtve ezzel.
A probléma csak akkor van, ha a tehetős réteg egyiket sem akarja, vagy egyiket sem itthon teszi. Esetleg csak simán a bankba rakja a pénzét, amiből ugyan a bank tudna hitelezni, de nincs kinek. Jó dolog tehát például a közteherviselés kiegyenlítésével a vagyonosnál hagyni a jövedelmét, HA a piaci körülmények olyanok, hogy elvárható tőle, hogy a nála maradt jövedelmét gazdaságélénkítésre fordítja. Ha ez nem történik meg, akkor viszont csak a társadalmi különbségek szélesednek, ami viszont eléggé kockázatos.