Azt én is látom, hogy nem ugyanarról beszélünk, csak van egy olyan érzésem, hogy te nem is a videóban bemutatott témáról beszélsz. Teljesen igaz, hogy minél jobbak az ember életkörülményei - tehát több a pénze, és több a szabadideje -, annál több lehetősége van művelődni. HA van rá igénye, HA vannak a közelében művelődésre alkalmas intézmények, HA vannak számára elérhető, művelődést támogató eszközök.
Azoknál, akiknek nincs mosógépük, és a kézi mosás sok szabadidejüket elveszi, jellemzően egyik fent említett HA sem teljesül, következésképpen akármennyi szabadidejük és vagyonuk lesz hirtelen, jó eséllyel nem művelődésre fogják azt fordítani.
A rómás meg középkoros "példáidat" nem tartottam reagálásra érdemesnek, az utolsó kérdésedre viszont készséggel válaszolok, bár azt gondoltam, kiolvasod hosszú soraimból.
Nézzük tehát a kérdést: "??? Erre milyen példát tudnál hozni? Teszem azt egy átlagember ha hirtelen szerez egy jól fizető álllást, akkor azért kezd el utána mondjuk Arany költeményeket olvasni, vagy hegedűn játszani, mert ezzel jobb adminisztrátor esetleg többet kereső orvos lesz belőle? Vagy mire gondolsz?"
Namármost jól fizető állást szerezhet ugyan "egy átlagember", de ez az "átlagember" valószínűleg nem egy közművek nélküli odúból mászott elő még előző nap, szóval lényegében köze nincs a kézi mosás miatt szabadidejétől megfosztott emberekhez.
Hogy segítsek értelmezni a mondatot, amire reagálva kérdeztél, erre gondolok:
Ha a korábban általam említett afrikai törzsnek tetszenek az életkörülményeim, a sok, mindennapi életet megkönnyítő vagyontárgy, fogyasztási cikk, akkor két lehetőségem van. Az első az, hogy odaadom őket neki is, csak úgy, "ajándékba". Meg sem fog fordulni a fejében, hogy könyvet ragadjon a felgyülemlett szabadidejében, vagy iskolába menjen, mert továbbra sem látott olyat. A második lehetőségem, hogy építek neki egy iskolát, meg viszek neki néhány könyvet, és elmagyarázom, hogy ha művelődik, ugyanazokat saját magának is megteremtheti. Gyakorlatilag összekapcsolom a művelődés iránti igényt a jobb élethelyzet iránti igénnyel.
Egy favelában más a helyzet. Az ott élő tömegek valamilyen formában ismerik a művelődés eszközeit, ugyanakkor a saját társadalmi berendezkedésük működését is. Náluk tehát kialakulhat az összefüggés maguktól is, hogy ha tanulok, javíthatok a körülményeimen. A probléma csak az, és ezt sajnos az élet visszaigazolja, hogy ha külső segítséggel javítasz az életkörülményeiken fogyasztási javak formájában, attól még ugyanúgy nem fognak önszántukból művelődni. Vagy azért, mert az iskolába továbbra sem engeded be őket, és könyvet továbbra sem tudnak maguknak venni, vagy azért, mert ha amúgy is javítanak a helyzetükön, minek dolgozzanak ők érte művelődés formájában.
A vagyon átruházása tehát nem alakítja ki az igényt, csak eszközt adHAT a meglévő igény kiteljesedésére.
Hans Rosling és a varázslatos mosógép
Azoknál, akiknek nincs mosógépük, és a kézi mosás sok szabadidejüket elveszi, jellemzően egyik fent említett HA sem teljesül, következésképpen akármennyi szabadidejük és vagyonuk lesz hirtelen, jó eséllyel nem művelődésre fogják azt fordítani.
A rómás meg középkoros "példáidat" nem tartottam reagálásra érdemesnek, az utolsó kérdésedre viszont készséggel válaszolok, bár azt gondoltam, kiolvasod hosszú soraimból.
Nézzük tehát a kérdést: "??? Erre milyen példát tudnál hozni? Teszem azt egy átlagember ha hirtelen szerez egy jól fizető álllást, akkor azért kezd el utána mondjuk Arany költeményeket olvasni, vagy hegedűn játszani, mert ezzel jobb adminisztrátor esetleg többet kereső orvos lesz belőle? Vagy mire gondolsz?"
Namármost jól fizető állást szerezhet ugyan "egy átlagember", de ez az "átlagember" valószínűleg nem egy közművek nélküli odúból mászott elő még előző nap, szóval lényegében köze nincs a kézi mosás miatt szabadidejétől megfosztott emberekhez.
Hogy segítsek értelmezni a mondatot, amire reagálva kérdeztél, erre gondolok:
Ha a korábban általam említett afrikai törzsnek tetszenek az életkörülményeim, a sok, mindennapi életet megkönnyítő vagyontárgy, fogyasztási cikk, akkor két lehetőségem van. Az első az, hogy odaadom őket neki is, csak úgy, "ajándékba". Meg sem fog fordulni a fejében, hogy könyvet ragadjon a felgyülemlett szabadidejében, vagy iskolába menjen, mert továbbra sem látott olyat. A második lehetőségem, hogy építek neki egy iskolát, meg viszek neki néhány könyvet, és elmagyarázom, hogy ha művelődik, ugyanazokat saját magának is megteremtheti. Gyakorlatilag összekapcsolom a művelődés iránti igényt a jobb élethelyzet iránti igénnyel.
Egy favelában más a helyzet. Az ott élő tömegek valamilyen formában ismerik a művelődés eszközeit, ugyanakkor a saját társadalmi berendezkedésük működését is. Náluk tehát kialakulhat az összefüggés maguktól is, hogy ha tanulok, javíthatok a körülményeimen. A probléma csak az, és ezt sajnos az élet visszaigazolja, hogy ha külső segítséggel javítasz az életkörülményeiken fogyasztási javak formájában, attól még ugyanúgy nem fognak önszántukból művelődni. Vagy azért, mert az iskolába továbbra sem engeded be őket, és könyvet továbbra sem tudnak maguknak venni, vagy azért, mert ha amúgy is javítanak a helyzetükön, minek dolgozzanak ők érte művelődés formájában.
A vagyon átruházása tehát nem alakítja ki az igényt, csak eszközt adHAT a meglévő igény kiteljesedésére.