Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?
Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.
egyik nő sincs gyámántból, hogy ennyire szomorkodni kelljen.
a lényeg, hogy nagy akarat kell, és csinálni dolgokat annak ellenére, hogy nincs hozzájuk kedv. aztán majd megjön az előbb-utóbb. nem is kell olyan sokat várni.
az öreg is azt mondta az Eötvös cirkuszban:
http://www.youtube.com/watch?v=ZlrWrWtthbc