Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét? Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.
Épp az utóbbi egy évben láttam magam jobbnak, többnek, a kiszemeltnek így sem volt elég. Ez húzott le, emiatt érzem most a béka popója alatt magam.
Nem tudom hány hónapig, hétig vagy napig tart ki az a lökés amit az üzeneted olvasása közben kaptam, akárhogy is lesz köszönöm :)