Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét? Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.
Ha nagy a baj, akkor forduljon szakemberhez. Tudom mit gondolnak az emberek,(dili doki, meg mit tud az mondani nekem) de a feleségem pszichiáter,hidd el tudom miről beszélek.Viszont neki magának kell akarnia, ha Ő nem akarja akkor később fog kijönni belőle, mert ki fog jönni az biztos. Barátnak semmikép ne beszélje , mert az nem segít, ugyanis ha szeretünk valakit az szubjektivizál minket,itt pedig objektív mércére van szükség.A barátok ,rokonok mind bevonódottak,semmire nem megy velük.Viszont ha rá tudod venni arra, hogy ússzon akkor azzal sokat segítesz, a depresszióra nagyon jótékonyan hat.
Üdv:Koba