Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét? Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.
A konkrét módszert kizárólag az után lehet megmondani , miután az orvos megismeri a terápia során a páciensét és azzal együttműködve , közösen találják meg a megfelelő megoldást ( megoldásokat ) .
Csak , hogy érthető legyen amit írtam , hasonló dolgon mennek át azok az emberek akik valamilyen más ok miatt kerülnek kilátástalan , megoldhatatlan helyzetekbe ...pl . jelentős anyagi veszteség ( elemi kár stb ) esetleg komoly egészségkárosodás ( mozgás képesség elvesztése , látás elvesztése ...ilyenek ) gyakorlatilag ugyan az a probléma , bár ha lehetne választani akkor én mindenképp azt választanám , hogy az életem szerelme hagyjon el mint a szemem világa .