Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét? Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.
Egyébként az elmélet gyártásokkal nincs gond. Ha nagyon le karjuk egyszerűsíteni, akkor tapasztalati (vagy akár magazin olvasási..:D) alapon a többségnél igaz az, hogy nem igazán jönnek be a pincsi-kutya jellegű dolgok. Viszont, ki tudja, lehet, hogy valakinek pont ez kell..minden esetre az tény, hogy erősen ember/személy függő minden ilyen dolog.
De az is igaz, hogy aki csak elméleti alapon próbál mindent tudatosan megközelíteni, bizony, hoppon maradhat, igen könnyen..:D