Elb*szott generáció” ...Valahogy ezt az országot soha nem akarta a politika szolgálni, mindig uralkodni akart. Mi pedig engedtük, engedjük. Mert mit is tehetnénk ellene? Hiszen alig vagyunk tízmillióan…a mennyihez is? ...Közben csomagolunk. Na, nem magunknak. A gyerekeinknek. Mert ők elmennek, már akiben van elég kurázsi. Akiben lenne elég bátorság, dac, elszántság, tudás és ész ahhoz, hogy talpra rángassa ezt a leborult országot...Tudják, ott sincs kolbászból, meg hazát cserélni nem lehet, meg a túró rudi. Arra majd vissza fognak jönni, mint legyek a lószarra. A büszkeségünk…”
Ti egyetértetek az íróval? Tényleg ilyen rossz a helyzet?
A múltat feladni és világot látni, mert az ismeretlen talán csak vonzza az embert és legalább ott sejlik igenis benne ISMÉT a jobb életnek reménye. Ugyanaz a remény, ami akkor lett először FRANKón elb*va, amikor a bankban aláírta/szignózta azt a negyvenkét oldalt, amit a gáláns banki asszisztens hölgyemény tolt tárgyunk alanyának orra alá, nem gondolva arra, hogy az életfogytiglanra felvett svájci frankhitelének törlesztője esetlegesen úgy feltörhet, mint huszár segge a vad ló alatt.