Elb*szott generáció” ...Valahogy ezt az országot soha nem akarta a politika szolgálni, mindig uralkodni akart. Mi pedig engedtük, engedjük. Mert mit is tehetnénk ellene? Hiszen alig vagyunk tízmillióan…a mennyihez is? ...Közben csomagolunk. Na, nem magunknak. A gyerekeinknek. Mert ők elmennek, már akiben van elég kurázsi. Akiben lenne elég bátorság, dac, elszántság, tudás és ész ahhoz, hogy talpra rángassa ezt a leborult országot...Tudják, ott sincs kolbászból, meg hazát cserélni nem lehet, meg a túró rudi. Arra majd vissza fognak jönni, mint legyek a lószarra. A büszkeségünk…”
Ti egyetértetek az íróval? Tényleg ilyen rossz a helyzet?
Anno volt egy generáció, akik a "dicsőséges szocializmusban" élték le életük nagy részét, munka, lakás, egyszerű megélhetés nem volt probléma. A többségük most is nosztalgiával teli sóvárgással gondol vissza azokra az időkre, mert az állambácsi életük alapköveit a seggük alá tolta. Nem volt senki sem tehetős, de egy viszonylag kényelmes életük volt a vasfüggönyön belül. Akik pedig nagy "párt-fanok" voltak még sokkal többre is vihették anno. Ők most nyugdíjasok és azt hiszik, nekik minden jár és nem értik, hogy mai fitalok milyen problémákkal küszködnek, csak éppen vicsorognak egyik vagy másik prátra és kétség nélkül elhiszik, amit a kedvenc pártjuk mond.
Azt követően...
Anno volt egy következő generáció, akik bőven az 1990-es évek előtt érettségiztek, akik többre akarták vinni, letettek egy szakmunkásképzőt és pillanatok alatt találtak is egy állást maguknak, amiből sikerült megélni. Lakást sok esetben az állambácsi biztosított is. Persze bérleti díja volt, de "X" év és egy rendszerváltozás után megvehették nevetséges áron az önkörmányzattól. Volt egy viszonylag kényelmes életük még ha nem is voltak kifejezetten jómódúak. Viszont akik egyetemig jutottak, azok ma egész jómódúnak számítanak az átlaghoz képest. Hamarosan nyugdíjba mennek, a gyermekeiket felnevelték, vagy még mindíg kényetelenek támogatni őket, mivel nekik már nem annyira jó.
Volt egy köztes generáció, akik 1990-2000 között egyetemet végeztek, hamar szereztek jobb állásokat és sikerült még megteremteni egy olyan egzisztenciát ebben az országban, ami ma is egy élhető életet biztosít. Ekkor még volt lehetősége érvényesülni a középfokú végzettséggel rendelkezőknek is. De az egyszerűbb munkásokat már egyre kevésbé becsülték... így a következő generáció számára ez már zsákutcának látszódott.
Ezt követte az a generáció, akik előtt egy eleve beszűkült jövő állt, sokan azért jelentkeztek egyetemre mert látták az előző generációktól, hogy ez teremt alapot egy tisztességesen (nem jól, csak tisztességesen) fizető álláshoz. Mivel egyre inkább az volt a divat, hogy kinek milyen magas a végzettsége, annyit ér a munkaerőpiacon.
Aztán mire ez a generáció végzett (vagy csak átszenvedett) az egyetemen, főiskolán, már ez is kevés volt. Valaki csak az un. "büfészakokat" tudta elvégezni, mert a pl.: a BME-hez nem volt elég jó. És "X" év felsőoktatás után jött rá, hogy amit elvégzett már "X-1" éve nem is jó a "mindenható magyar munkaerőpiacon".