
” ...Valahogy ezt az országot soha nem akarta a politika szolgálni, mindig uralkodni akart. Mi pedig engedtük, engedjük. Mert mit is tehetnénk ellene? Hiszen alig vagyunk tízmillióan…a mennyihez is? ...Közben csomagolunk. Na, nem magunknak. A gyerekeinknek. Mert ők elmennek, már akiben van elég kurázsi. Akiben lenne elég bátorság, dac, elszántság, tudás és ész ahhoz, hogy talpra rángassa ezt a leborult országot...Tudják, ott sincs kolbászból, meg hazát cserélni nem lehet, meg a túró rudi. Arra majd vissza fognak jönni, mint legyek a lószarra. A büszkeségünk…”
Ti egyetértetek az íróval? Tényleg ilyen rossz a helyzet?
De tájékozódtam, 5 haverom van kint,(ketten Ausztriában, hárman Németben), Nagynéném Németországban, Apám Angliában él. Tőlük szereztem infókat, meg biztattak is, hogy mennyek, pedig, bevallom, nem sok kedvem van. Jobban örülnék, ha itthon dolgozhatnék, mert szeretem a Hazám, ráadásul itt vannak ismerősök, odakint meg tökegyedül leszek. De muszáj, mert itthon nem találok munkát.
Kimegyek, tapasztalatot szerzek, aztán lesz ami lesz.