Költs el 1 millió forintot! Írj értelmes ötleteket, hogy mire költenél el 1 millió forintot. Indokold meg, hogy miért arra költenéd, és ha olyan, akkor a megvalósítás részleteit is írd le, ne csak általános megoldást. Értelemszerűen ne magadra költsd, és ne is baromságokkal gyere; értelmes, megvalósítható, használható ötleteket kérek. Magyarán: győzz meg, hogy miért hasznos az, amire költenéd, és miért hasznosabb, mint más ötletek!
(Az első idióta hozzászólásnál a lehetőség elúszik.)
(mivel imki linket nem írt, egy általam választott képre mutat a link, de nem az a lényeg... ;) b.)
Engedelmetekkel egy kis személyes ki- vagyis inkább betekintést nyújtanék ennek a posztnak
http://www.ize.hu/comments.php?post_id=20141
az utóéletébe. Amikor megjelent az adott felhívás akkor ugyanazon a véleményen voltam, mint az a társunk aki beírta egy kommentboxba, hogy ő addig nem kommentel az oldalra, amíg ez a felhívás él. Két dolog miatt nem lettem végül én is offline: 1. a véleményem hasonlóan markáns volt az említett hozzászólóéhoz, tehát anélkül, hogy kifejtettem volna amit gondoltam és gondolok ezügyben nem tűntem volna csak el szó nélkül az oldalról - azzal viszont (szerintem) azt a látszatot keltettem volna, hogy egyébként a kitűzött díj várományosnak tartom magam 2. addigra kialakult egy olyan kör az oldalon akikkel jó volt virtuálisan beszélgetni, vitatkozni, ökörködni, az életünk egy apró, de nem elhanyagolható (talán jobb és inkább humoros oldalát), részét megosztani. Így aztán maradtam és tartottam tőle, hogy egyszer a bárd mégis lesújt - nem tartom ugyanis dicsőségnek ha valami olyasmiért fizetnek/díjaznak ami számomra (mivel nem vagyok villanyszámlára váró humorista) forgalomképtelen, mert ingyen van, és mert egyedül nem menne, s mert néha együtt sem megy. Nem azért írtam soha sehova, hogy vicces legyen, felvidítani viszont - bevallom - akartam másokat. Ti ítéljétek meg, hogy ez mennyire sikerült, ha egyáltalán. (Lehetőleg ne felém röptetett bankókkal, jó? ;-))
2012. januárjában a 20 000 forintot én nyertem - nem használt a mantra, hogy ne.. (Nem tudom, hogy kell fanyar szmájlit csinálni, de ide azt tennék.) Amellett persze, hogy nyilván tüzes trónnak sem tartottam, még ennyi pünkösdi királyságra sem vágytam. Szóval önérzetet kissé visszanyelve (most már elárulhatom), jobb képet vágva az egészhez, mint akartam; megköszöntem, és hallgatás terhe mellett megkértem bungle-t, hogy (egyrészt mivel hamar szabadulni szerettem volna ettől az egésztől - világéletemben égette a kezem az összes nyeremény, pénzbeli ajándék; másrészt, hogy a következő nyertesek ne érezzék úgy, hogy jótékonykodniuk kell, mert nem kell) csendben ugyanoda utalják az összeget, ahová Maccoyi javaslata után a 2011. decemberi nyertes, Szancso is utaltatta: Az Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány bankszámlaszámára, hogy a Heim Pál Gyermekkórháznak lehessen egy új sterilkamrája.
http://www.give2gether.com/projects/egyutt-a-leukemias-gyermekekert-alapitvanyla/
http://www.nlcafe.hu/egeszseg/20120207/gyerekeknek_epul_eletmento_sterilkamra_az_adomanyokbol/
https://hu-hu.facebook.com/leukemiasalapitvany/posts/186248618142772
Az első, egyben kevésbé fontos dolog amit ennek a történetnek a konklúziójaként levonandónak tartok az az, hogy nem számít az összeg nagysága, csak az, hogy milyen célra adják. Azt gondolom (sőt személy szerint meggyőződésem), hogy az a kétszer húszezer forint többet ért mint a kivagyiságból, kérkedésből, vagy trollkodás gyanánt mindegy miért felajánlott akár létező, akár nem egymillió. De többet ért tíz, száz, ezer milliónál is! Mert akkor és ott a negyvenezer forint nélkül nem teljesült volna a kitűzött, hasznos, jótékony cél!
A második következtetés (vagy tanulság kinek melyik tetszik) pedig - amellett, hogy ezt/ezeket a felajánlás(ok)at, ami(ke)t most sem dícséretért, hozsannázásért fedtem fel, és nem is ennek a posztnak a porbatiprásáért, az - az, hogy úgy tartom az IZE.HU valamennyi hozzászólója, az egész oldal hozzájárult ahhoz, hogy a Heim Pál Gyermekkórháznak van új sterilkamrája. Annyival járultunk hozzá amennyi még kellett.
Erre - úgy gondolom - büszkék lehetünk mindannyian. Hát legyetek azok!