„A kis és közepes vállalkozások ezrével mennek tönkre. A költségeik kitermelhetetlenek. A magánvállalkozók jó része is képtelen talpon maradni hiszen a bizonytalan gazdasági és jogi környezetben, a hatóságoktól zaklatva/bírságolva, hitel nélkül nem képes egyetlen hónapig sem életben maradni... Aki alkalmazottként dolgozik, az is retteg. Máról holnapra veszítheti el az állását...Azt olvassuk, hogy számlagyár, adócsaló, feketén dolgoztató és általában az összes vállalkozó milliomos, népnyúzó parazita, aki a mi véres verítékünk... Lóf...t! A legtöbb vállalkozás nem ilyen, a legtöbb vállalkozó sem ilyen.”
Ti hogy látjátok? Tényleg ilyen rossz a helyzet?
Egyrészt léteznek "befolyásolhatatlan", jelenleg eléggé kedvezőtlen külső tényezők. A gazdasági környezet sok szempontból nem ideális, az adósságterhek tömegeket sújtanak, a hazai politikai vezetés kiszámíthatatlan (volt az elmúlt 3,5 évben, áprilisig remélem már nem lesz ilyen mértékű ámokfutás). A bürokrácia hazai helyzetén is lehetne mit javítani. Ezeket kezeljük tényként, bár órákat lehetne vitatkozni - és volt is már rá példa itt is - mindegyik témáról. Az mindenesetre igaz, hogy ilyen körülmények között az új belépők esélyei jelentősen romlanak.
Másrészt viszont el kell ismerni, hogy a hazai vállalkozások nem csak ezeknek a tényezőknek a hatásai miatt szenvednek, rengeteg belső problémával küzdenek.
1. A kis- és középvállalatok igen jelentős hányadát a '90-es években, legkésőbb valamikor az ezredfordulón alapították, mára jobb esetben is 40-es éveik végén járó vállalkozók. Sokan az elmúlt 15-20 évben beletanultak a szakmába, a piacgazdasági vállalkozói működés mibenlétébe, vagy csak egyszerűen a kortársaikból kikerült üzleti kapcsolatrendszerük még ideig-óráig életben tartja őket. Egy dolog nem jellemző rájuk, a tudatos vállalatvezetés. Többnyire vállalati jövőkép nélkül, a legszükségesebbektől eltekintve a piaci hatásokat figyelmen kívül hagyva működnek. Nem foglalkoznak érdemben versenyképességet javító fejlesztésekkel, képzésekkel, tehernek tekintik, ha a piaci körülmények hatására minimálisan változtatni kell a megszokott működésen.
2. A mezőgazdaság hazánkban véleményem szerint a feketegazdaság melegágya, az építőipar mellett. Átláthatatlan a pénzügyi finanszírozása, a benne uralkodó munkaügyi viszonyok, az ágazatot érintő adózási rendszer, és amennyire a környezetemben tapasztalom, a gazdáknak nem feltétlenül áll szándékukban ezen a helyzeten változtatni.
3. Általánosan jellemző, hogy az előírásokat hazánkban egyfajta ajánlásként kezelik. Az írásban említett pizzéria megkezdi a működését engedélyek nélküli konyhával, a futárral nem kötnek szerződést, a kft törzstőkéjét meg kölcsönkérik a szomszédtól "bemutatásra" (utóbbi első kézből származó példa, bár nem pizzériánál történt meg). Sok esetben ez valóban a túlszabályozás eredménye, viszont a másik oldalról legalább ennyire jelen van a nemakarás, nemtörődömség, esetleg a tudatlanság. Nem egy ismerősöm akart már úgy vállalkozásba kezdeni, hogy a legalapvetőbb előírásokkal sem volt tisztában.
Összességében úgy gondolom, hogy a külső környezeti tényezőket csak azt követően lenne érdemes önmagukban okolni a helyzetért, ha ilyen belső problémák nem fordulnak elő tömegesen a hazai vállalkozói szférában.