nem. miért lennék? azt gondolom, hogy annak, akik szeretek, meg kell adnom mindent, amit tudok. ha csak annyit tennék, amiket te felsoroltál, akkor az nem én lennék. lehet, hogy abba az emberbe is beleszeretett volna, de miért érdekeljen, hogy másba is bele tud-e szeretni? (nyilván bele egyébként, csak az nem biztos, hogy pont abba)
"Ismerek olyan párokat, akiknek nem kellett ahhoz pénz, hogy megismerjék egymást és rövid idő után annyira szerelmesek legyenek, hogy nem számít semmi csak az, hogy együtt legyenek!"
persze. nagyon szép a véget nem érő séta, főleg ha jó idő van, meg a hosszú beszélgetés egy kávé mellett , ha nincs annyira jó idő, de azért egy idő után felmerül, hogy csak együtt kellene lenni kettesben valahol egy órácskára és még azt is meg lehet oldani olcsón, mert sok szállodában adnak ki szobát egy órára is (tapasztalat), de előbb utóbb csak felmerül, hogy együtt is kellene aludni, meg jó lenne úgy együtt aludni, hogy a szomszéd szobában nem szuszog senki. és ehhez már pénz kell.
a szerelem egy csodálatos állapot. sok problémát képes elfedni, de nem tart örökké. (aki szerint igen, az még sosem volt igazán szerelmes) előbb, utóbb csak magához tér belőle az ember és jönnek a problémák. és azokhoz már kell a pénz. az, aki már eleve foglalkozik vele, nem tesz mást, mint előre gondolkodik. ezt általában szeretni szoktuk. csak itt nem. de miért?
nem. miért lennék? azt gondolom, hogy annak, akik szeretek, meg kell adnom mindent, amit tudok. ha csak annyit tennék, amiket te felsoroltál, akkor az nem én lennék. lehet, hogy abba az emberbe is beleszeretett volna, de miért érdekeljen, hogy másba is bele tud-e szeretni? (nyilván bele egyébként, csak az nem biztos, hogy pont abba)
"Ismerek olyan párokat, akiknek nem kellett ahhoz pénz, hogy megismerjék egymást és rövid idő után annyira szerelmesek legyenek, hogy nem számít semmi csak az, hogy együtt legyenek!"
persze. nagyon szép a véget nem érő séta, főleg ha jó idő van, meg a hosszú beszélgetés egy kávé mellett , ha nincs annyira jó idő, de azért egy idő után felmerül, hogy csak együtt kellene lenni kettesben valahol egy órácskára és még azt is meg lehet oldani olcsón, mert sok szállodában adnak ki szobát egy órára is (tapasztalat), de előbb utóbb csak felmerül, hogy együtt is kellene aludni, meg jó lenne úgy együtt aludni, hogy a szomszéd szobában nem szuszog senki. és ehhez már pénz kell.
a szerelem egy csodálatos állapot. sok problémát képes elfedni, de nem tart örökké. (aki szerint igen, az még sosem volt igazán szerelmes) előbb, utóbb csak magához tér belőle az ember és jönnek a problémák. és azokhoz már kell a pénz. az, aki már eleve foglalkozik vele, nem tesz mást, mint előre gondolkodik. ezt általában szeretni szoktuk. csak itt nem. de miért?