![](http://www.ize.hu/_files/pictures/54/54938.jpg)
Gyakran beszélünk a hibákról, amelyeket a férfiak jelentős része elkövet. Sokan háborognak ilyenkor: miféle „feminista” maszlag ez, ami azt sugallja, hogy „minden férfi szemét”? Nos, ilyesmiről szó sincs, éppen ezért most a leggyakoribb női hibák kerülnek terítékre. És biztosíthatok mindenkit: én, mint nő, az elsők között vagyok, aki elítéli ezeket a magatartásformákat! Nem, nem a női nemet, még csak nem is a barátnődet, hanem azokat a hibákat, amelyeket mindannyian hajlamosak vagyunk elkövetni...
Ti milyen hibákat tartotok elviselhetetlennek a másik nemben?
A cikkel kapcsolatban: Az tényleg baromság, hogy pl. kényszerítsük a férfiakat ülve pisilésre, meg ilyenek. Az anatómiai, biológiai különbségeket figyelembe kell venni, ez kb. olyan mintha a nőket állva pisilésre kényszerítenék. (Viszont újfent hozzátenném, hogy eltúlozni sem kell a biológiai eltéréseket, illetve olyan különbségeket generálni, amik a valóságban nem is léteznek...)
A cikk egyébként csak annyit vázol, hogy különbség van a kisfiúk és kislányok játszási szokásai között. De afölött nagyvonalúan elsiklik, hogy ez mennyire az öröklött tényezőkön múlik, és mennyire a nevelésen, társadalmi elvárásokon (amik egy gyerekre is ugyanúgy hatnak), ezeket a kérdéseket ugyanis csak etikailag kifogásolható emberkísérletekkel lehetne megválaszolni. Azt a néhány vitatható megfigyelést hozzák fel példaként, amit már kitárgyaltunk. A társadalmi elvárásokon viszont minden további nélkül lehet változtatni anélkül, hogy a biológiai működés sérülne, hiszen nem az szabályozza, alakítja ki a jelenséget. Igazából folyamatosan változtatunk ezeken a régebbi állapotokhoz képest, és nem lett több a nemi identitászavarban szenvedő (illetve nem ettől lett több, ha több lett + régen sem volt kevesebb, csak nem merték felvállalni).
Ettől függetlenül az is nyilván hülyeség, hogy minden áron rákényszerítsünk olyan játékokat egy kisgyerekre, amivel nem szeretne játszani, nem érdekli. Szerintem az a helyes út, ha megadjuk neki a lehetőségét, hogy maga választhasson, anélkül, hogy befolyásolnánk olyan mondatokkal mint hogy "ez nem illik egy kisfiúhoz" és hasonlók. Megjegyzem, a játékbaba és a játékfegyver szerintem sem kisfiúknak, sem kislányoknak nem való. A többi játék meg gyakorlatilag mind semleges, ugyanolyan jól el tudnak játszani vele kisfiúk és kislányok is (és meg is teszik, ebből is látszik, hogy nem ők ragaszkodnak a feltűnően nemiséghez kötött játékokhoz...). Nyilván nem biztos, hogy pont ugyanúgy játszik egy kisfiú és egy kislány mondjuk a LEGO-val, de ettől még mindegyik ugyanúgy élvezi, ugyanúgy szereti, ugyanúgy fejlődik tőle, és ez a lényeg, nem? Az ilyen játékok a jó játékok. Ahol már agyalni kell rajta, hogy vajon ez "való -e" egy kislánynak vagy kisfiúnak, az azt jelenti, hogy igazából nem való egyiknek sem, mert a gyerekeknek a nemiség még nem sokat jelent (és nem is kell, hogy bármit is jelentsen), annyira veszik csak komolyan, amennyire a szüleik. (Hozzátenném azt is, hogy nálam a gyerek kategória kb. 8-10 éves korig terjed, onnantól serdülőnek kell tekinteni az illetőt, amikor már nyilván belép az életébe a nemiség, tehát óhatatlanul megjelenik ez az aspektus a játékaiban is.)