A történet ott kezdődik, hogy Ian és Larissa Murphy 2005-ben találkoztak az egyetemen, szerelem szövődött közöttük, és olyan hamar komolyra fordult a dolog, hogy már azt tervezgették, ha elvégzik az egyetemet, összeházasodnak. Tíz hónapja jártak, amikor Larissa kapott egy telefonhívást, hogy Ian autóbalesetet szenvedett. Bekövetkezett az, ami legtöbbünk legrosszabb rémálma és legnagyobb félelme: a fiatalember ugyan nem halt meg, de súlyos agykárosodást szenvedett, kerekes székbe kényszerült, csöveken keresztül táplálták és kommunikációs képességét is elvesztette, azóta állandó ápolásra szorul. Larissa ekkor úgy döntött, hogy nem kezd új életet mással, hanem folytatja a régit, és odaköltözik barátja szüleihez, kiveszi a részét Ian ápolásából. Az önfeláldozó szeretetnek lassan meglett az eredménye: Ian már tud enni, sőt, kommunikálni is, igaz, az artikuláció roppant nehezen megy neki, ami mutatja, milyen súlyosan sérült a balesetben a beszédközpontja is.
Őszintén, ti mit választottatok volna a lány helyében?
Pont tegnapi riport: ez a magyar lány nem volt túl szerencsés, az ő barátja, barátai egy hasonló eset után leléptek...
Nekem nem kell messzire mennem ugyan ilyen történetért.
Nemrégiben egyik kollégámat külföldön elgázolták. Sokáig Ő is élet -halál között volt, sokan azt mondták, hogy csak azért maradt életben, mert kint látták el. (Itt most nem vita tárgya a Magyar egészségügy :) ).
Képzeljetek el egy olyan embert, aki fiatal, életerős, jó izomzattal rendelkezik. Éber kómába esett. Sokáig nem tudták, hogy életben marad-e, és ha igen, akkor mi lesz utána. De nem adta fel, küzdött. És nem adták fel a rokonai, ismerősei, barátai és kollégái sem.
És megtörtént a csoda, felébredt a kómából. És tovább küzdött. Műtét, műtét után, tornák, erőltetések, erőfeszítések sora várt rá.
És most ott tart, hogy beszél, bottal jár, úszik, tornázik. Még nagyon sokat fog fejlődni, javulni az állapota, de már most is hatalmasat lépett előre.
Nekem van egy hősöm. :)
Ui.: egyébként akit érdekel, a FB-on fent van, és folyamatosan tesz/tesznek fel videókat, hogyan fejlődik. Ott meg lehet nézni, hogy nézett ki a baleset előtt, és jelenleg hol tart. :)
Nemrégiben egyik kollégámat külföldön elgázolták. Sokáig Ő is élet -halál között volt, sokan azt mondták, hogy csak azért maradt életben, mert kint látták el. (Itt most nem vita tárgya a Magyar egészségügy :) ).
Képzeljetek el egy olyan embert, aki fiatal, életerős, jó izomzattal rendelkezik. Éber kómába esett. Sokáig nem tudták, hogy életben marad-e, és ha igen, akkor mi lesz utána. De nem adta fel, küzdött. És nem adták fel a rokonai, ismerősei, barátai és kollégái sem.
És megtörtént a csoda, felébredt a kómából. És tovább küzdött. Műtét, műtét után, tornák, erőltetések, erőfeszítések sora várt rá.
És most ott tart, hogy beszél, bottal jár, úszik, tornázik. Még nagyon sokat fog fejlődni, javulni az állapota, de már most is hatalmasat lépett előre.
Nekem van egy hősöm. :)
Ui.: egyébként akit érdekel, a FB-on fent van, és folyamatosan tesz/tesznek fel videókat, hogyan fejlődik. Ott meg lehet nézni, hogy nézett ki a baleset előtt, és jelenleg hol tart. :)