A történet ott kezdődik, hogy Ian és Larissa Murphy 2005-ben találkoztak az egyetemen, szerelem szövődött közöttük, és olyan hamar komolyra fordult a dolog, hogy már azt tervezgették, ha elvégzik az egyetemet, összeházasodnak. Tíz hónapja jártak, amikor Larissa kapott egy telefonhívást, hogy Ian autóbalesetet szenvedett. Bekövetkezett az, ami legtöbbünk legrosszabb rémálma és legnagyobb félelme: a fiatalember ugyan nem halt meg, de súlyos agykárosodást szenvedett, kerekes székbe kényszerült, csöveken keresztül táplálták és kommunikációs képességét is elvesztette, azóta állandó ápolásra szorul. Larissa ekkor úgy döntött, hogy nem kezd új életet mással, hanem folytatja a régit, és odaköltözik barátja szüleihez, kiveszi a részét Ian ápolásából. Az önfeláldozó szeretetnek lassan meglett az eredménye: Ian már tud enni, sőt, kommunikálni is, igaz, az artikuláció roppant nehezen megy neki, ami mutatja, milyen súlyosan sérült a balesetben a beszédközpontja is.
Őszintén, ti mit választottatok volna a lány helyében?
Pont tegnapi riport: ez a magyar lány nem volt túl szerencsés, az ő barátja, barátai egy hasonló eset után leléptek...
Ez a szituáció egyértelmű, a normális emberek így vélekednek, kitartanak a család, házastárs mellett, akivel már sok mindent átélt az ember... és pont ez benne a kulcsszó, hogy sok mindent megél valakivel együtt az ember...
...a videóban viszont egy huszonéves (nem házas) lányról van szó, aki még egy éve sem volt együtt az illetővel mikor megtörtént a baj, előtte az élet és a választás lehetősége. Azért valljuk be, akármennyire csúnyán is hangzik, a srác már nem lesz az aki volt, akibe beleszeretett, nehéz elfogadni, de nem tud mindent megadni a lánynak, amire esetleg vágyik, amire olykor vágyni fog az előttük álló életben és éppen ezért tiszteletreméltó, hogy mégis kitart mellette. Drukkolok nekik, hogy 10 év múlva se mondja azt, hogy hiányos az élete. Lehet ez mind felszínesen hangzik, de ha elhessegetjük a cukormázas rózsaszínfelhőt, alatta ez utóbbira is megvan az esély.
...a videóban viszont egy huszonéves (nem házas) lányról van szó, aki még egy éve sem volt együtt az illetővel mikor megtörtént a baj, előtte az élet és a választás lehetősége. Azért valljuk be, akármennyire csúnyán is hangzik, a srác már nem lesz az aki volt, akibe beleszeretett, nehéz elfogadni, de nem tud mindent megadni a lánynak, amire esetleg vágyik, amire olykor vágyni fog az előttük álló életben és éppen ezért tiszteletreméltó, hogy mégis kitart mellette. Drukkolok nekik, hogy 10 év múlva se mondja azt, hogy hiányos az élete. Lehet ez mind felszínesen hangzik, de ha elhessegetjük a cukormázas rózsaszínfelhőt, alatta ez utóbbira is megvan az esély.